Krekó László csodaszép fényképe falunk meghatározó főszereplőjéről, a Dunáról.
Mit is tudunk falunk, vidékünk múltjáról? Tekintsünk ki egy kicsit a környezetünkre is, hogy jobban megértsük, most hol élünk, hol születtünk! Ebben Bárth János néprajzkutató segítségét használjuk fel, akitől sok mindent megtudhatunk. Hát nézzük!
Kalocsai Sárköznek a Dunapataj - Kecel - Baja háromszögbe eső mély fekvésű, árvízjárta tájat nevezi a magyar néprajztudomány. A "kalocsai" jelző megkülönböztető szerepű. Segítségével határolják el a Duna- balparti területeket a szomszédos dunántúli, Tolna megyei Sárköztől.
A két táj a középkorban egységet alkotott. Helységeiket és népeiket együtt nevezték sárközinek.
A Kalocsai Sárköz elsősorban földrajzi-történelmi tájegység.
Földrajzi abban az értelemben, hogy a Duna és az Örjeg mocsarai által közrefogott árvízjárta, alacsony fekvésű tájra, valamint az Örjeg vonalát övező homokhátság szélére terjed ki.
Kalocsa- Bács térképe 1801-ben.
Az újkorban tagolta a Duna két tájjá a területet. Nagy kanyarulatának átvágása miatt dunántúlivá vált az ide tartozó református Bogyiszló.
Történelmi abban az értelemben, hogy csaknem akkora kiterjedésű, mint a kalocsai érseki uradalom volt az újkorban.
A Kalocsai Sárköz területén többféle magyarság, nemzetiség él együtt.
Szentbenedek, Uszód, Foktő református néprajzi csoportja, múltja, nyelvjárása, népi kultúrája ellenpárja a katolikus "pota" magyarok csoportjának. Ők a kalocsaiak, "szállásiak".
A foktőiek már a török korban is káposztával, hagymával adóztak.
Majd a XX. század közepéig a híres-neves kalocsai paprikát nem is a kalocsaiak, nem a "poták" termesztették, hanem a Duna mellékiek, mint például a dusnokiak, fajsziak, bátyaiak, foktőiek, uszódiak.
Megosztás a facebookon
Krekó László képe az uszódi Duna-parton készült. Ahogy e fák gyökerei kapaszkodnak a földbe, úgy gyökerezünk mi emberek születési helyünkhöz. Ebben az esetben Uszódhoz, e csöndes, szép faluhoz közvetlenül a Duna-partján. Ahogy Paulo Coelho mondta:
Kellenek a gyökerek: kell egy hely a földön, ahol megszületünk, megtanulunk egy nyelvet és fölfedezzük, hogyan boldogultak őseink a nehézségekkel. Eljön az idő, amikor felelősek leszünk ezért a helyért.
Hadd mutassak néhány képet, hogy aki rég járt itthon, emlékezhessen, aki pedig még nem is hallott rólunk, kíváncsivá váljon. A fényképeket Krekó László és Kopasz Sándor készítették.
Megosztás a facebookon
Nincs még komment.