Újságcikkek 1955-ből és 1961-ből

 

Petrik Józsefné Szabó Erzsébet édesanyjának iskolai képe

 

1955. szeptemberében írta a Bácskiskunmegyei Népújság:

Jól sikerült úszó tömegverseny Kalocsán: háromszor 33,3 m-es vegyesváltóban:

3. Uszódi Általános iskola ( Tóth, Simon, Baksa Judit) 2,48 mp.

Leányok versenyében: 2. Baksa Judit (Uszódi Ált. Isk.) 34,6 mp

33,3 m-es gyorsúszásban: 2. Baksa Judit (Uszódi Ált. Isk.) 26,5 mp.

Összetett versenyben: Fiúknál      4. Uszód

                                 Leányoknál 2. Uszódi Ált.Iskola

Baksa Judit Baksa Lajos tanár bácsi idősebb leánya. Ám ki lehetett a Tóth és Simon nevezetű fiú?

Akkor sem volt Uszódon uszoda, ám mindig itt folyt a Duna, ahol a legtöbben megtanultak úszni. 6 év múlva,1961-ben a következő cikk jelent meg asportolásról, közte az úszásról is a Petőfi Népében:

Mi kell a sporthoz? Sportszeretet, munkakedv és találékonyság. Mindössze 240 gyerek jár az uszódi iskolába. Méghozzá két - egymástól meglehetősen távol eső - épületben tanulnak. Nincs tornatermük sem, sőt szabadtéri pályájuk sincs nyár óta. "Mostoha viszonyok" - mondanák erre a legtöbb községben. Az uszódiak azonban nem panaszkodnak. Ehelyett azzal törődnek inkább, hogyan szervezzék meg a különböző versenyeket, házi bajnokságokat.

A labdarúgó-házibajnokságban három csapat vesz részt. A tanulók nagy többsége sportol a négy-tusa bajnokságban. Az ősszel szervezték a fiú és leány kézilabda-csapatot.A hideg idő beálltától pedig rendszeresen sakkoznak, asztaliteniszeznek. Az eredmények természetesen nem maguktól születtek.

Az iskola testnevelését az úttörő-csapatvezető, Égi Ferenc vállalta. A fiatal nevelő a gyerekekre hárítja a dicséretet. Csak meg kell említenie, hogy "lehetne ilyen vagy olyan versenyt  rendezni", a tanulók máris hozzálátnak a szervezéshez. Így volt ez az úszóbajnokság esetében is. A nyáron harminc gyerek jött ki az első hívó szóra a Duna-partra, ahol formás kis úszóversenyt rendeztek. Annyira megtetszett nekik, hogy ezután páros versenyre hívták ki a dunaszentbenedekieket.

A négy-tusa versenyeket is meg tudják tartani akármilyen szabad térségen. A kézilabdához sem kell más, csak két kapu és füves terület. 

Jól tudjuk - foglalja össze Égi Ferenc - hogy sportolni kellemesebb jó pályán, jó felszereléssel. De hát erre egyelőre nincs pénz. Az uszódi gyerekek azonban szeretik a sportot és mindig meg fogják találni rá a lehetőséget.

 

Megosztás a facebookon

A képek Samu Erna gyűjtéséből valók

1946 tavaszától szállingóztak haza a hadifoglyok. Szinte minden reggelre ment a hír a faluban, hogy ez is, az is hazatért. 

Voltak orosz és amerikai fogságban is katonáink. Jobb soruk az utóbbiaknak volt.

Sógorom mesélte, aki amerikai fogságba esett, volt, hogy kávés zsákokat rakodtak ki vagonokból. Amikor az őrök nem figyeltek, egyet-kettőt eldugtak, majd később a közeli településen eladtak. Szabad kijárásuk volt, enni is kaptak rendesen.

Az orosz fogságban lévőknek ez sajnos nem adatott meg. Éheztek, fáztak, lefogytak, megbetegedtek, esetleg kórházba kerültek. Érthető, ha gyakran arról beszélgettek, milyen finomságokat esznek, ha egyszer végre hazatérhetnek.

Ám a lesoványodott embereket orvosi utasításra csak lassan, könnyű ételekkel lehetett hozzászoktatni a nagyobb mennyiségű, nehezebb ételekhez. Őszre, akinek nagyobb baja nem volt, megerősödött, tudta végezni a családdal a földeken a munkákat.

Majd lassan rendeződött a helyzet. Ha berzenkedve is, de "muszályból" elfogadták az új rend követeléseit.

 

Nemes Sándor nagyszülei

 

 

 

 

 Ezt írta a Délpestmegyei Népújság 1949. decemberében:

"Úszód község dolgozó parasztsága a Nagy Sztálin 70. születésnapja alkalmára munkafelajánlás keretében vállalta, hogy az őszi mélyszántást a kedvezőtlen időjárás ellenére december hó 6-ra teljesíti. A dolgozó parasztság annak ellenére, hogy Balázs László 21 holdas kulák és Borsi Lajos 47 holdas kulák igyekeztek a szántást elszabotálni, - határidőre, december 6-ra elvégezte az őszi mélyszántást."

Vajon hogyan szabotáltak? Nem szántottak, ha sár volt? Esetleg nem a szántás volt az előrébbre való munka, hanem pl. csumahordás?

 

 Régen gyönggyel kivarrott kontyot viseltek az asszonyok.

 

A konty hátulján megfigyelhetjük a gyöngyök alakját, színét, virágokká rendezését.

1950. őszén már kezdődött a tsz-be való szerveződés, Uszód első tsz-e a Zója termelőszövetkezet 1951-ben alakult meg. Elsősorban olyan gazdák álltak össze, akiknek kevesebb földjük, illetve igavonó állatuk volt. Ez még önszerveződés volt. Székhelynek nevezték ki, foglalták el a Petőfi utcában egymás mellett levő házat, amiből "kulákokat" lakoltattak ki. Ezek Boldzsár Zsófika néni anyósáék és Fekete Ignácék házaik voltak. Az elnökük Tóth nevezetű ember lett, aki akkor itt lakott, de nem uszódi születésű volt. Hogy mi lett vele, nem tudni.

No, nem is maradtak el a villongások a belépő és kívül maradottak között!

Hallottam, hogy disznótor délutánján a kissé italos emberek úgy összekiabáltak ezen, hogy nem volt, aki visszamenjen vacsorára. Már pedig az nagy szégyen lett volna! A ház ura, aki mellesleg a leghangosabb volt a tsz-be beállók ellen, kénytelen volt elmenni a sógorhoz, nászhoz, komához, hogy bocsánatot kérjen, s egyúttal kérlelte őket, menjenek a vacsorára vissza.

Megosztás a facebookon

Henkey Gyula 1961 és 1973 között Kalocsa és környékének lakóit vizsgálta

 

A tanulmányban Csire Sándorné, Margit néni példaként szerepel

 

Már az 1950-es években is végeztek falunkban embertani vizsgálatokat. Az idősek emlékeznek, hogy a meghatározott férfiaknak, asszonyoknak a Községházára kellett menni. Ott testmagasságot, fejszélességet, járomív szélességet, stb. mértek a hozzánk látogató tudós emberek rajtuk. Ezt a vizsgálatot újította fel, illetve értékelte át az újabb ismeretek fényében Henkey Gyula tudós.

A vizsgálatok célja, hogy megállapítsák, erre a vidékre mely embertípusok, illetve keverékeik telepedtek le. Amint azt mindannyian tudjuk, már a honfoglaló magyarok is kevert népként érték el a Kárpát medencét. 

Így az eredmények nekünk annyiban érdekesek, hogy megismerhetjük a különféle típusok neveit, valamint megtudhatjuk, hogy az 1000 év alatti keveredés eredményének ellenére kikhez hasonlítunk legjobban.

A testmagasság: legalacsonyabbak a környéken a géderlaki és uszódi nők.

Az átlagos fejhossz: mindkét nemnél hosszú, ám közülük legrövidebb az uszódi nőké. 

A fejszélesség átlaga: férfiaknál, nőknél a széles kategóriába esik, csakúgy, mint a járomív szélesség is. Az állkapocsszöglet szélességének átlaga közel áll a fülöpszállási kunok, a lajosmizsei jászok és a Nógrád megyei tiszta palócok átlagához, viszont az orrmagasság  ezekhez képest nagyobb. Az orrszélesség nők esetében csaknem teljesen megegyező a tiszta palócok és a lajosmizsei nők esetében. Mindkét nemnél a (keskenyorrúság) jellemző. Az előre álló járomcsont kevesebbszer fordul elő a bátyai és uszódi nőknél. Ritka a meredek homlok az uszódiaknál és géderlakiaknál. Többségben egyenes orrunk van.

Elsősorban a barna szemszín a jellemző, sőt nőknél a barna szemszínárnyalatok többségben vannak. Második helyen a kever (zöldes) szemszín áll. Kevés a világos szemszín. Kevert szemszíne a dunapataji és uszódi férfiaknak van leggyakrabban.

Legkisebb mértékben a fülöpszállási kunoktól különbözünk.

A népesség összetételében öt típusnak van nagyobb jelentősége: turanid, armenid (előázsiai), dináti, alpi, pamír.

A lapponoidnak Uszódon, Bátyán, Géderlakon van nagyobb jelentősége. Az alpi és lapponoid típus együttes előfordulása Kalocsa környékén és a Nógrád megyei tiszta palócok között teljesen megegyező, kiugróan magas Uszódon, Bátyán Géderlakon. 

A folyamatosan lakott községek közül Uszódon feltűnően nagy az alpi és lapponoid típusok előfordulása.

A lapponoid típus jellemzőit viselte arcán.

 

Megosztás a facebookon

 

Régen, télen, Harkányban.

Mai bejegyzésemet azok értékes kiegészítésével kezdem, akik az előző felsorolásban megtalált hozzátartozóikról írtak, azt megjegyzéseikkel színesebbé tették. Köszönöm nekik!

Kéményseprő: Svincsók János, Budapesten szabadult 1875-ben, segédéveit Budapesten, Székesfehérváron, Kalocsán töltötte. 1889 óta önálló mester. Körletébe tartoznak: Foktő, Úszód, Dunaszentbenedek és Géderlak. 3 fia, mint segéd működik. 5 gyermeke van. János fia 1915-ben vonult be, majd mint 50%-os rokkant szerelt le.

Kovácsok: Ács László, Kátai István, Kovács István, Sáfár Sándor

Kőművesek: Varga Bálint, iparában Úszódon szabadult, segédéveit Budapesten töltötte. Önálló 1903 óta. Felesége Bogárdy Julianna, gyermekei Bálint, Sándor és Mária. A fiúk szintén kőművesek, atyjuknál szabadultak fel.

Benedek Sándor, Kasi Bálint, Nemes Illés, Nyitrai József, Sipos Lajos.

Pék: Herlicska Gyula

Rövidáru kereskedő: Hanh Vilmos, Beck Sándor

Egyszer volt, hol nem volt, kb. 1960-ban az uszódi óvoda udvarán volt egy ünnepség.

Megosztás a facebookon

A képeslapok múzeumok gyűjteményeiből valók

A kép Hangyásiné Marika szüleinek esküvőjén készült. Petrik Józsefné Szabó Erzsikétől kaptam.

 

Asztalosok: Kenszler József, Peier István, Rozmanik Lajos

Baromfikereskedők: Balaton Károlyné, Holló Imre, Simon Bálintné

Bognárok: Fink Pál, Ritzl Mihály

Ezt a fotót Kirchkeszner Irénke tette közzé.

 

Borbélyok:  Kirchnecker János, Szűcs István, Usztyán Sándor

Cipészek és csizmadiák: Balaton Károly, Király Ferenc, Szűcs János, Tóth Baronyi Béla

Cséplőgéptulajdonos: Balázs Béni, Kasi Béni 8 HP. Hoffer és Schrantz. Cuki (inkább Cunyi) Sándor 4 HP.

(a szám valószínűleg a teljesítményére utal)

 

Földbirtokosok:

Kalocsai Főkáptalan 1013 kh. Ebből 800 kh-at Draskovich Ferenc bérel, Dunapataj község 243-t, gróf Vigyázó Ferenc 193-t, Lakatos István 143-t.

özv. Dömötör Sándorné 176 kh., bérlik Tamás Ferenc és Tsai.

Nagy Lajos 72, Tamás Bálint 51, K. Tóth Gábor 55, Barna Károly 27, Balázs Sándorné 35, Balázs Gábor, 26, Borsi Lajos 32, özv. Borsi Jánosné 22, Borsos Bálint 22, özv. Hábi Gáborné 22, Kasi Béni 23, Kiss Lajos 22, Kiss József 21, Nemes István 28, Símó Lajos 32, özv. Simon Andrásné 35, Tamás Lajos 45, Tóth G. Illés 24, Tóth Pál Illés 21, B. Tóth Bálint 44, Tóth Gábor 21, Símó Bálint 36, Vas Józsefné 36 kh.

 

A felsorolásból az derül ki, hogy a 20 kh. alatti földtulajdonosokat nem jegyezték fel, nem számítottak bele ebbe a kategóriába.

Érdemes megfigyelni a képeslapon, mennyivel mélyebben volt a mai Szabadság utca a kat. templom és plébániához képest.

 

Fűszer és vegyeskereskedők:   Fischl Lázár, Gyulai Dezsőné, Hahn Vilmos, Hermann József

Géplakatos:  Biró Imre

Hentesek és mészárosok: özv. Horn Györgyné, Hudák Márton

Korcsmárosok: Fischl Lázár, Gáspár József, Hahn Vilmos, Hermann József, Kovács István, Jakkel István, özv.Simó Bálintné

Ha összehasonlítjuk a kereskedők és kocsmárosok névsorát több egyezést is találunk, mert ők több lábon álltak, a kereskedelem nagy részét ők vitték.

Megosztás a facebookon

A képeket Okvátovity Róbertné Szabó Szilvia tette közzé családi albumukból

 

Hollander Hugo dr. A malária elterjedése Magyarországon 1907.

Falunkra vonatkozóan a következőket írja:

"A betegség ma már csak szorványosan lép fel, de mint ilyen - kevés kivétellel - a járásnak majdnem valamennyi lakott helyén előfordul. A Duna folyam maga, amióta az szabályoztatott, a malária epidemiológiájában (előfordulásában) ezen az országrészen ma már alig szerepel tényezőként, arra példa - az észak felől szomszédos dunavecsei járásban tapasztaltakon kívül - azon egész sora a dunamenti községeknek, mint Foktő, Úszód, Dunaszentbenedek, Géder-lak- a malária-betegség oly ritka, hogy évek múlnak, míg egy-egy ilyforma betegség előfordul."

A Rákos Vidéke 1911-ben ezt írta:

"Ismét kolera. Az újpesti kolerajárvány megszűnésekor reméltük, hogy ez a szörnyű kor végleg meg fogja kímélni vármegyénket a további rettegéstől. Az öröm korai volt, mert a dunamenti kalocsai járásban, hol már Foktőn, Géderlakon s Fajszon fordultak elő kolera megbetegedések, halálesettel vegyest, a szomszédságukban lévő Úszód községből érkeztek távirati kolerajelentések vármegyénk alispánjához. Posztobányi Jánosné és István fia egymást követő két nap alatt koleragyanús tünetek közt meghaltak, bélrészeikből a kolera laboratorium ázsiai kolerát állapított meg. Györgyi főorvos a helyszínre kiszállt.

 

Régi visszaemlékezések alapján elmondhatjuk, hogy a fekete himlő is jelen volt még az 1900-as évek fordulóján. A mai idősek emlékeznek gyermekkorukból olyan idős emberre, kinek az arca ennek nyomait viselte. Erről orvosi jelentést nem találtam. 

A tüdőbaj is válogatás nélkül szedte áldozatait. Beszélnek az emlékek egy katolikus fiatalasszonyról, aki miután férjhez ment egy homokmégyi katolikus legényhez, megtámadta a betegség. A szülei tehetősek voltak, mindent megtettek lányukért. Még "hegyek közé" is küldték szanatóriumba. Úgy tűnt, legyőzte a kórt. Gyermekük született. Sajnos csak pár napig élt. Nemsokára a fiatal anya is követte.

A vő ottmaradt az anyóséknál, mert fiukként megszerették. Annyira, hogy mikor újra nősült és uszódi református özvegyasszonyt vett feleségül, még azt is menyükként tartották.

"Ujan vót annak a beszéggye fijatalon, mint a sejömcukor"- mondta róla ez a második felesége.

Megosztás a facebookon