Filus Angelika munkájának felhasználásával

Erdei István fotóján az olvadó jégcsapot sikerült megörökítenie.

A falusi emberek élete a természethez igazodott. A tél visszahúzódásával a természet lassan felébredt, újjászületett. Véget ért a farsangi időszak.

A farsang farkán még megrendezték a hagyományos cigány bált. Érdekessége volt, hogy a paraszt fiatalok közül csak az mehetett ide, akit az itt élő cigányok meghívtak. Nagy megtiszteltetésnek számított a meghívás. Tudták, ez az utolsó vidám alkalom Húsvétig, hát mindig nagyon jó hangulat, nagy mulatság volt ez.

Hamvazó szerdától Húsvét első napjáig tart a nagyböjt. Ez az időszak a testi, lelki megtisztulást, az ünnepre való felkészülést szolgálja.

Ebben az időszakban nem volt szokás lakodalmakat tartani, nem volt bál, hangos mulatozás.

Feketevasárnap Húsvét előtt két héttel van, ami már Jézus Krisztus szenvedésére utal. Ezen a vasárnapon a református emberek, asszonyok az elnevezéshez illően öltöztek, feketében mentek az istentiszteletre, mint gyász esetén.

A következő ünnep a Húsvét előtti vasárnap, azaz virágvasárnap. 

A katolikus hívők ekkor barkaszentelésre vittek ágakat a misére, majd onnét haza. A reformátusok az örömünnepet öltözékükkel fejezték ki. A templomba az időjárásnak megfelelő színes ruhákba öltözve mentek. Ha korán volt a Húsvét, még szükség volt a fekete kabátkákra, ám a szoknyák, kendők már világos színűek voltak.

Jobb idő esetén igazi díszbe öltözhettek a lányok, asszonyok. Színes fejrevaló kendő, fehér rékli, színes szoknyák.

A református gyülekezet Nagypénteket tartotta a böjt napjának.

Ekkor nem ettek húst, zsírt sem használtak a főzéshez. Sóba-vízbe főtt bablevest készítettek tarka vagy fehér babból. Csak egy kis tejfölös habarást használtak hozzá. Utána valamilyen főtt tésztát készítettek. Ez lehetett barátfüle/dödölle/ diósan, mákosan, vagy ilyen ízesítésű tészta.

Nagyszombaton a katolikusok tartották a böjtöt, a reformátusok már engedményeket tettek, igaz, még mindig hiányzott a hús az asztalról, ám már ehettek zsírral készült levest, tojást kóficban, krumplis tésztát. Ekkor főzték meg a sonkát, ami estére már ki is hűlt, így az "atyafiak" elvitték megszenteltetni, a "kálomisták" megvárták, míg feljött az esthajnal csillag, s nekiülhettek vacsorázni. No nem a sonkából!

Azt csak Húsvét reggelén szelték fel, s fogyasztották friss kenyérrel, keményre főtt tojással. Régen Uszódon nem ették kaláccsal, mint most esszük többen is. Az ebéd rendes vasárnapi ebéd volt, két fogás és a kelt sült tészta.

Az istentisztelet után illett elmenni köszönteni a szülőkhöz, nagynénikhez,sógorokhoz. Jó idő esetén délután a lányok karonfogva sétáltak a Dunára, s persze a legények is ott bandáztak körülöttük.

A nagyhét vége felé a lányok keményre főtt tojásokat festettek pirosra vöröshagyma, cékla levével, amit majd a locsolóknak adnak. 

Elterjedt a kalocsai mintás tojás festése is, amikor Boldizsár Gáborné Julis néni, valamint testvére, Szabó Mátyásné Maris néni elkezdtek ezzel foglalkozni.

Ám igazi különlegességé az általuk kikísérletezett karcolt tojás vált. Ma mi ezt tartjuk igazi uszódi húsvéti tojásnak!

Elérkezett Húsvét hétfője, a locsolkodás ideje. Mint az országban máshol is, a legények itt is csapatostul jártak a lányos házakhoz. Kivitték a leányt a kút közelébe, s frissen húzott vízzel jól meglocsolták. Bizony többször is át kellett a kapós lányoknak öltözniük!

Abban az időben kicsi lányokat még nem locsoltak, csak ha ott bámészkodott, hát rá is freccsentettek egy kis vizet. A fiúk a locsolásért hímes tojást, a legények egy pohár bort is kaptak.

Az istentiszteletre, misére természetesen oda kellett ekkor is érni. 

Feltámadt a Megváltó és győzedelmeskedett a tavasz. 

Megosztás a facebookon