Fiatalemberek, menyecskék a lányos házhoz mentek lovaskocsikkal. Így köszönt be a vőfény:

Szerencsés jó napot kívánok maguknak!

Én küldöttje vagyok egy néhány asszonynak,

egy néhány legénynek, kik kinn várakoznak.

Önöktől biz azok engedelmet várnak.

Általam hát Önöket felkérik,

hogy bejöhetnek-e azt megkérdik.

A lányos apa, anya, násznagy fogadták őket.

Megint a vőfény emelkedett szólásra.

Tisztelt jó urak és jó asszonyságok, 

figyeljenek rám, mert Önökhöz szólok!

Tudják Önök, hogy mi messze földről jöttünk,

de vissza is kell mennünk, míg be nem sötétül.

Mert vőlegényünknek kell valamit vinni,

mivel megunt már subában hálni.

Kedvesének ágyát kívánja már látni.

Sublatját, dunyháját, párnáját, vánkusát,

és, hogy puha lenne, belevaló tollát.

Szíveskedjenek hát kezünkhöz adni,

és hogy mi az ára, ki fogjuk fizetni.

A lányos ház vőfénye emelkedett szólásra.

Tisztelt vőfény uram engedelmet kérek,

azon bútor készületekkel mi nem vagyunk készek.

Mostan küldtem el segítséget hívni,

csakugyan a fonók össze vannak híva,

tollukért a csibék rosta alá csukva.

Csak kis türelem kell, hogy elkészüljenek,

az árától pedig semmit se féljenek!

A hagyomány szerint ekkor megkínálták őket tejeskávéval és házi sós kiflivel. Az asztalnál ment a viccelődés, játék. Pl. egy menyecske alá tojást csempésztek, valamelyik legény kilopta, majd kikiabálta, hogy "megtojt!", de nem tudják, fias-e. Lassan kocsira pakolták a stafírungot. A fiús vőfény így szólt:

Elvégeztem mindent, most haza indulok.

Tegye szerencséssé a jó Isten utunk!

Hogy szerencsésen haza vihessük a menyasszony ágyát.

Adjon az Úristen víg jó éjszakát!

Elindultak a kocsikkal. De nem ám sietve! A lehető legnagyobb kerülővel, minden utcasarkon megállva, ahol már összeszaladtak az arra lakók. Nekik megállva mutogatták a párnákat, dunyhát. Ezt aztán meg lehetett beszélni, hogy milyen dudosak voltak, milyen selyem, csipke volt az ágyneműn, stb. 

Lassan megérkeztek a fiús házhoz. A vőfény ezzel a verssel köszönt be:

Adjon az Úristen szerencsés jó estét!

Hosszú utamról ím megérkezék!

Tessék vizsgálni, mily szép ágyat hoztam,

most már vőlegényünk szépeket álmodhat,

kedves mátkájával álmában sétálhat,

ölelhet, csókolhat, a többit nem is mondom,

mert ezekkel meg is bosszantom.

Hát a szép sublat, mit majd el felejtek,

pénz is lehet benne, hogyha belétettek.

No de a gazdája majd fog abba tenni,

de csak akkor, ha nem szeret sokat mulatni.

E szavakkal versem végére érek,

ha meg nem sérteném, egy pohár bort kérek!

Behordták a kocsikról a hozott holmikat, viccelődtek,pajzánkodtak, majd egy pohár bor után mindenki hazament.

Megosztás a facebookon

2-3 nappal a lakodalom előtt, ebéd után a legközelebbi rokon asszonyok, komaasszonyok mind a két háznál tésztagyúrásra gyűltek össze. Természetesen kézzel gyúrták csak tojásból és lisztből a tésztát. /kb. 1 kg liszthez 10 db tojást használtak./  Pihentetések után többször átgyúrták, hogy szép egyenletes legyen a tészta. Majd sodrófával nyújtódeszkán nyújtották. Nem volt ám mindegy, hogy hogyan! Annak a tésztának szép kereknek kellett lenni! Majd metélni kezdték. Kiskocka /sifli/, vagy zabszem tésztát készítettek. Az elkészült tésztát abroszokon a tiszta szobában terítették ki száradni. Erre az alkalomra a segítségek már vittek magukkal tojást, 1-2kg lisztet, hogy ezzel segítsék a gazdát.

A vendéglátás annyiból állt, hogy aznap több lekváros buktát vagy kiflit sütöttek.

Kevesen vagyunk, akik emlékeznek még gyermekkorukból a következő mozzanatra, ami az ágyvitel volt.

A lányok mentek általában a fiús házhoz menyecskének, ezért el kellett ágyát, ágyneműjét, stafírungját, sublatját vinni azokhoz. De nem ám sötétben, csöndben! Ezt is a vőfény vezényletével, a falunak megmutatva, 1-2 nappal a lakodalom előtt tették. A fiús ház vőfénye volt a vezetője.

 

Megosztás a facebookon

Áldja meg az Isten gazdáját e háznak,

melynek hajlékában lábaim megálltak.

Ezen tisztes házba bátorsággal léptem,

noha engedelmet senkitől se kértem.

De Kovács Jani keresztapám parancsára

jelentem meg itt, mint hű szolgája.

Meghajtom magamat alázatossággal,

szavamra figyeljenek kérem pontossággal!

Kovács Jani keresztapám kérésére,

az ő kedves lánya mennyegzőjére

tisztelem e háznak derék urát, nejét,

minden hozzátartozó cselédségét.

A mennyegző szerdára van tervezve,

a mulatság délben lészen kezdve.

Jőjjenek el tehát reggel jókor,

tartsuk meg a szokást, mint tartották ókor.

Templomba kísérve az új párt zenével,

áldja meg a pap őket mind a két kezével!

És ha ott leszek, szolgálok mindennel,

engedelmet kérek illő tisztelettel

Többször már nem jövök, most meg azt kívánom:

Isten oltalmába Önöket ajánlom!

A ház népe előtte állt, úgy hallgatták. A kisgyerekek tátott szájjal figyelték, irigyelték is, a csinos, virágos kalapos, vőfénybotos legényt.

A gazda megköszönte a meghívást, megkínálta a vőfényt 1 pohár borral, aki ezután elköszönt és ment a következő házhoz. Mivel nem nagy lagzikat tartottak, 2-3 délután, este behívogatott,

Voltak olyan vendégek, akik a szomszéd falvakban laktak/Foktő, Benedek, Ordas/. Oda lovaskocsival vitték a vőfényt, ment vele a menyasszony, vőlegény is. Nehogy eltévedjen, hisz nem tudhatta, ki hol lakik!

A hívogatás végén a vőfény visszament a gazdához, hogy jelentést tegyen. Természetesen ezt is versben tette. 

Tisztelt házigazdám íme megérkeztem,

kötelességem rendesen végeztem.

Rendesen végeztem minden dolgomat,

meghívtam szerdára a kedves rokonokat.

De én azt az egyet kikérem magamnak,

hogy kigyelmeteket sehova se hívtam.

Azért jó gazdám,bocsássa meg nekem,

engedje el egyszer az én gyengeségem!

Még hát jó gazdám egy szavam vagyon:

Az Isten áldása szálljon le rátok!

Szívemből kívánom!

 

Megosztás a facebookon

Kedves örömvirág, menyasszony édesem,

hogy ha meghallgatnál, volna egy kérésem.

Én olyan hivatást vállaltam magamra, hogy vendéget hívjak a lakodalomra.

De ha így megyek vendéget hívni, 

senki sem fog engem majd vőfénynek nézni.

Hiányzik még nálam az a külső jelvény,

mi nélkül az ember nem igazi vőfény.

Keszkenőt, pántlikát kérek  a botomra,

egy pár piros rózsát pörge kalapomra.

És így feldíszítve dolgom után megyek,

kötelességemnek híven megfelelek.

Ekkor a magával hozott faragott, lakkozott, a tetején gombban végződő botot a leány szalagokkal, színes kendőkkel feldíszítette, a kalapra rózsát, piros muskátlit, rozmaringot tűzött.

Az apa ezután megkínálta őt egy pohár borral, átadták neki a meghívandó házak listáját. Majd a vőfény megköszönte a kendőt.

Ezt a szívességet megköszönöm szépen,

kívánok helyébe erőt, egészséget!

Sok öröm és béke szálljon kendtökre,

legyen az új pár boldog örökre!

Hogy éltetekben bánat sose érjen,

ragyogjon éltetek, mint e virág csokor,

amely most nekem kalapomon vagyon!

Lengjen hosszúra, mint az a pántlika, 

mely a botomat ilyen díszbe hozta!

Most jókívánságom egyszer megismétlem,

éljetek sokáig örök szeretetben!

 

Ez mind a két háznál ugyanúgy történt.

Hívogatás

Ezután a vőfény dolga után nézett. Amikor munkája engedte, főleg késő délután, este járt a meghívandó házakhoz, ahol a tiszta szobában várták. Nem váratlanul érkezett, hisz a rokonság már értesült a lagziról.

 

Megosztás a facebookon

Édesanyám és édesapám 1951 farsangján eldöntötték, hogy összeházasodnak.Otthon mindketten ezt közölték a szülőkkel, akik persze ezt már sejtették. Édesapám ünneplőbe öltözve átment a lányos házhoz, ott megkérte az apjától a leány kezét. Azok beleegyeztek. A lány jegykendőt adott, amiből majd a vővénybotra is kötöttek. Ekkor beszélték meg azt is, mikor mennek át a legény szülei.

A következő vasárnap délután volt a jeles alkalom, amikor borral, valamilyen "kőtt" sülttel várták őket. Ekkor a fiú apja is megkérte fiának a leányt, majd a lakodalmi  részleteket is megbeszélték, azt is, mikor mennek a fiatalok gyűrűt venni.

Gyűrűvétel

Lovaskocsival Kalocsára mentek megvenni az arany karika és a "küves" kísérő gyűrűt. Na ezt meg is kellett ám mutatni mind a két háznál! Mindenütt ünnepi ebéddel várták őket. Ettől kezdve viselte a menyasszony a gyűrűket. A vőlegénynek nem volt szokás gyűrűt venni. 

Ezután mentek bejelentkezni a Községházára, majd a templomba. Ebben az időben kötelező volt Kalocsán vérvizsgálaton megjelenni mind a kettőjüknek, a nőknek pedig nőgyógyászati vizsgálaton is.

A református templomban a lakodalom előtt 3 vasárnapon keresztül az istentiszteleten kihirdette a tiszteletes úr a fiatalok házasodási szándékát és az időpontot. Ekkor nekik ott kellett lenniük. Micsoda büszkék voltak!

Közben mind a két család felkérte a maga násznagyát/tanú/ és vőfényét. A fiatal pár együtt hívogatta a koszorús lányokat, legényeket. Köztük ment ám a találgatás, egyezkedés, hogy ki kinek a párja legyen!

A lakodalom előtt kb. két héttel kezdődött a vőfényy dolga.

Keszkenőkérés, vőfénybot feldíszítése

Mivel mindennek megadták a módját, erre is verssel készültek a vőfények. /Ezek a rigmusok öröklődtek, kisebb, nagyobb változtatással mondták sok-sok évtizedekig/

 

Megosztás a facebookon

Lánykéréstől a széthurcolkodásig.

Lakodalmak

Uszódon

az

1940-1950-es 

években

Nyaka Attila, aki többször volt a falunk lakodalmaiban vőfény, segített abban, hogy a régi vőfény rigmusokhoz jussak. Édesanyám visszaemlékezései segítettek rekonstruálni a régi lakodalmak előkészületeit, a lakodalom napjának eseményeit, a felszolgált ételek elkészítését, az öltözködést, s mindent, amit ezekről az eseményekről még tudni lehet.

Miközben összeállítottam ezt a munkát, különösen élveztem, hogy édesanyámat visszavarázsoltam a fiatalkorába, sokat beszélgettünk a régi emlékekről. Az biztos, mindkettőnk nagyon élvezte ezeket a beszélgetéseket. Már ezért is megérte hozzáfognom. Az már csak plusz öröm volt, hogy a gyerekeim, kollégáim is élvezettel olvasták, volt, aki emlékkel is ki tudta egészíteni írásomat.

Megosztás a facebookon