A menyecskék, lányok körbe álltak, a zenekarral együtt énekeltek, táncoltak. A lányokat a legények párba hívták, táncoltak, lekérték egymástól. Forgott, pörgött az egész vendégsereg.

A férfiak a söntésben iddogáltak, énekeltek, mulattak. Egy muzsikás odament hozzájuk, elhúzta, fújta bárkinek a nótáját egy kis plusz pénzért. 

Ide lánynak, asszonynak nem illett beállnia!

 

Megosztás a facebookon

Megosztás a facebookon

Nálunk Uszódon, a szomszéd Foktőn és Dunaszentbenedeken egyforma volt a táncoltatás. A zenészek mindig egy lassabb, majd egy gyors csárdást húztak minden táncoltatónak, majd abbahagyták a zenét. Ekkor az új asszonyt a táncoltatók megölelgették, jókívánságokat mondtak neki. Ezután a férfi odalépett a tányéros asztalhoz, és abba tette a zenészeknek szánt pénzt. Az ajándékot még mielőtt az új asszonyhoz léptek volna, a kosárba helyezték. A vőfény ekkor elkiáltotta magát ismét:Eladó az új asszony!

A táncoltatás rendje:

Az első tehát a vőfény volt, majd következtek a násznagyék, ezután a legközelebbi, majd távolabbi rokonok, leány, fiú pajtások, az új asszony ipa, napa zárták a sort. 

Ezután a vőlegény és új asszony tánca zárta a táncoltatást.

Ekkor léptek oda a következő táncoltatók. Az előző kör férfi tagját pedig a másik asztalhoz invitálta a vőfény és a násznagy egy pohár borra.

Ennek a táncoltatásnak a táncrendjét nagyjából még most is betartjuk. 

Ha az új asszony árva, félárva volt, a násznagy leültette egy székre, s következő lassú nótát húzatta el neki:

"Ha kimegyek a temető mély árkába,

ráborulok édesanyám fejfájára.

Kelj fel anyám, kelj fel, kelj fel a sírodból!

Nézd meg milyen menyecske lett a lányodból!"

Én már nem tudom ennek a dallamát, de édesanyám kis gondolkodás után még elénekli.

Ha a vőfény látta, hogy az új mönyecske elfáradt, leültette, egy hallgató nótát húzatott neki.

Ez történt akkor is, ha olyan következett a táncoltatásban, aki már idős volt a tánchoz, vagy beteg. Ekkor hangzottak el azok a műdalok, nóták, amelyek szívhez szólóak voltak, kicsit elcsitították a heves táncot, hogy utánuk annál nagyobb lendülettel lehessen folytatni a táncot. Az egyik ilyen nóta volt a Vén cigány. Nekem megvan a teljes szöveg, 1932-es kézírással. Ide most nem írnám le, mert hosszú.

Amikor már mindenki táncoltatott, az új asszony elvette az asztalról a tányért, amiben a pénz volt, letakarta a kötényével, odavitte a zenészekhez, átadta nekik.

Az új pár megfogta a ruháskosár egy-egy fülét, amiben az ajándékok voltak,/ fejkendő, ingnek való,selyemkendő, ágyterítő, beliner kapca, 6db. tányér, stb./ hangos szóval megköszönték mindenkinek az ajándékokat, majd bevitték az egyik szobába, ahol vagy a nagymamára/szülére/, vagy másik idős rokonra bízták. Így neki is volt fontos dolga ezen a jeles napon.

Ezután a koszorúsokkal együtt átmentek a lányos házhoz, ahol minden ugyan így történt.

Táncoltatás után frissen sült fasírttal, házi sós kiflivel kínálták körbe a vendégeket. Ettől új erőre kapva fergeteges tánc kezdődött!

 

Ezek a fényképek a Gubbantós fesztiválokon készültek, szereplői az uszódi néptánccsoport és egy fiatal kalocsai táncos pár

 

Megosztás a facebookon

Éjjel fél 12 körül a lányos háztól 1-2 rokon fiatalasszony, meg egy idősebb, aki értett a tekerőzéshez, átment a fiús házhoz, hogy felöltöztessék az új asszonyt.

Az levetette az esküvői szoknyát, réklit, helyette bársonyszoknyát, hozzávaló réklivel, valamint fekete kötőt adtak rá. Természetesen mindez előtt, meg kellett igazgatni az alsó szoknyákat, jobban meg kellett kötni azokat, hisz az egész napos használatban bizony meglazultak a kötések. Lekerült a fejéről a menyasszonyi koszorú is.

Előre nem varrattak neki selyemkontyot, hanem a kontynak szánt selyem kendőt úgy tekerték, igazgatták a fejére, mintha igazi, varrott konty lenne. Na, ehhez kellett az idősebb, ehhez értő asszony! Ez volt a tekerőzés.

A fehér alsószoknyáknak úgy kellett állni, ahogy a képen látható.

Az uszódi kontyokat mutatja a fénykép.

A vőfény és a násznagy egy üres asztalt tettek a zenészek elé, amit egy asszony szép abrosszal letakart. A közepére egy tányért helyeztek, amibe a zenészeknek lehetett pénz tenni, ki mennyit szánt. Egy másik asszony ruháskosarat hozott az asztal lábaihoz, amibe majd az ajándékok kerültek.

Kissé arrébb egy másik asztalt is elhelyeztek, bort, szódát, poharakat tettek rá. Ide állt a násznagy, a vőlegény,/akkoriban ő nem vett részt a táncoltatásban/ majd később a vőfény is innét irányította az éjszakának ezt a mozzanatát. 

Ezután a vőfény bevezette az új asszonyt. Előttük egy menyecske haladt egy pohár vízzel, amit az új asszony lába elé öntött, hogy az "tisztára lépjen".

Nagy fáradozásunk nem esett hiába,

mert egy drága kincset hoztunk a hajlékba.

Ím itt az új asszony köztünk, megérkezett!

Kérem, násznagyuram, fogjon vele kezet!

 

A násznagy ezt megtette.

A vendégek gyülekeztek a táncoltatáshoz, körbeálltak helyet hagyva a táncnak. Kezükben az ajándékok, a férfiaknál egy kis pénz.

Engedelmet kérek tisztelt vendégeink,

álljanak az útból kissé félre mind!

Nem voltak hiába tettein, lépteink,

olyan igaz, mint száz krajcár egy forint.

Ím itt áll előttünk az ékes menyasszony,

hogy menyecske fejjel először mulasson,

mindenkinek egy nótát juttasson,

majd az ajándékokból új cipőt varrasson.

Táncoljon hát vele mindenki egy kurtát,

de le ne tapossák a cipője orrát!

Gondoljanak arra, hogy drágáért varrták.

Aztán tömjék meg forinttal a markát!

Az asztal közepén van egy üres tányér,

én kezdem a táncot, a többi még ráér!

Addig menjenek el húszasért, százasért,

te meg banda, húzd rá az új házaspárért!

A vőfény a vőfénybottal együtt megtáncoltatta az új asszonyt, majd elkiáltotta magát: Eladó az új asszony!

Ekkor léphetett oda a következő táncoltató.

Megosztás a facebookon

Előző bejegyzésemet ott hagyta abba, hogy a vőfény kezében már ott volt a sült hússal telt tányér, mögötte sorakoztak az asszonyok teli tányérokkal.

No, de hogyan is készült akkor Uszódon ez a sült?

Emlékszünk még, hogy a vacsorához a húsleveshez egészben tették fel főni a bográcsban a tyúkokat, az aprólékokat a levessel tálalták. Az egész megfőtt tyúkokat feldarabolták. Sok apróra vágott fokhagymát zsírban megpároltak, a tyúk darabjaira öntötték, majd borsozták, összeforgatták. Ezután tányérokra rakták, hogy a tyúk minden részéből jusson a tányérra.

A vőfény  így verselt:  

Meghoztam a kakast, egész tarajával,

pedig még tegnap is kapirgált a szomszéd tyúkjával.

De hát most szegénynek forró érte a nyakát,

a szakács asszonyunk ki is tépte tollát.

El is van készítve, meg is van már sütve,

aki ebből eszik, nem lesz baja tőle!

Jó étvágyat kívánok!

 

Köretet ehhez a fogáshoz sem tálaltak, csak kenyérrel fogyasztották.

 

A sült hús után a segítségek ügyesen letakarították az asztalokat. Két férfi, vagy asszony vitt egy ruháskosarat, a harmadik asszony beleszedte a tányérokat, másik kettő összeszedte a kanalakat, villákat. A poharakat még az asztalokon hagyták. 

A használt edényeket/ a csetröst/ kihordták a mosogató asszonyokhoz, az udvar félre eső részére. Nem volt könnyű dolguk, hisz a vizet a kútból húzták, bográcsban melegítették. Nagy vajlingokban mosogattak, fehér ruhás kosarakba borogatták a toszta edényt.

Mosogatónak legtöbbször ugyanazt a szegényebb asszonypárost hívták, akiről tudta a falu, hogy tiszta munkát végeznek, ügyesek, megbízhatóak. Lehettek ők cigány asszonyok is. A munkáért pénzt és ételcsomagot kaptak.

A vacsorai edény elmosogatása után ők haza mentek.

Hátra volt még a sütemény. A vőfény így verselt:

Megjelentem ismét, ha vártak, ha nem,

azt akarom, hogy dicsérjék a nevem.

Ne mondják, hogy ilyen-olyan lusta voltam,

éheztek, én pedig az időt raboltam.

Én édesanyámnak kedves fia vagyok,

szerencse csillagom most is szépen ragyog.

Üres kézzel jönni engem sose láttak, 

nincs is baja velem a szakácsnak!

Még meleg is egészen, meg is van cukrozva,

van itt rétes, béles, diós, szőlős, túrós, mákos,

cukros sütemény, kifli is lekváros.

Kinek mákos köll, az vegyen mákost,

ki lekvárost szeret, vegyen lekvárost!

A gusztusra nálunk senki törvényt nem szab,

olyat vösz mindönki, amilyet kap!

Jó étvágyat kívánok!

 

A sütemény után a férfiak kihordták a helyiség közepéről az asztalokat, padokat, csak a széleken maradt néhány, ahol boros üvegek, szóda, poharak maradtak, majd kezdődhetett végre a tánc!

Táncoltak koszorúban, párosan, lekérték a férfiak a nőket, cseréltek. Csárdásoztak, keringőztek, tangóztak.

Aztán, hogy ne legyen unalmas a dolog, kezdődött a párnatánc.

Vegyesen körbeálltak, a a kör közepére egy menyecske perdült kezében magasra tartott cifrával hímzett kispárnával. A zenészek csárdást húztak. A menyecske egyszer csak egy legény/férfi elé a földre tette a párnát, arra mind a ketten rátérdeltek, megpuszilták egymást, majd a legény vette kezébe a párnát, ment a kör közepére, a menyecske meg beállt a helyére. Na, ezzel elvoltak jó ideig, hisz figyeltek arra, hogy mindenki sorra kerüljön!

 

Majd ismét párokban táncoltak, ha elfáradtak, leültek a padokra, a zenészek néhány hallgatót húztak, amit a vendégek is énekeltek. Így mulattak kb. éjfélig.

Megosztás a facebookon

Ahogy ígértem, folytatom a lakodalmas vacsora bemutatását.

Következett a paprikás hús. A vőfény mögött az asszonyok ismét sorba álltak a forró tálakkal, amelyekben a tyúkpaprikás volt, de mint az előzőekben említettem, ha volt bátorsága  gazdának éjjel borjút vágni /amivel azokban az időkben minimum a börtönt kockáztatta/, akkor marhapörkölt is lehetett.

Íme a paprikás! Persze, nem akkor fényképezték.   

  Ismét megérkeztem uraim, sokára,

de merem mondani, nem jártam hiába,

mert oly étket hoztam valójábann

mely első az étkek sorában.

Ezen eledelért nagy próbát tettem,

egy szilaj bikával hét nap verekedtem,

kicsibe múlt, hogy a fogam ott nem hagytam!

De, oda se neki! Csak hamar legyőztem,

nosza, hevenyében a bőrét levettem,

ezen eledelt abból készítettem.

Megvallom uraim, ezt én is szeretem.

Itt a paprikás hús, uraim vegyék el,

Széles jó étvággyal kívánom, éljék el!

Persze, ha tyúkpaprikást főzhettek csak, mert olyan idők jártak, kissé keserű lehetett az emberek nevetése ezen a rigmuson.                          

Abban a korban vagy pörkölt, vagy töltött káposzta került az asztalra. Volt olyan lakodalom, ahol az engedéllyel levágott disznó felfüstölt sonkájából készült. Biztosan úgy is nagyon ízletes volt a frissen sült házi kenyérrel.

Töltött káposztánál így verselt a vőfény:

 Paradicsom kertből ismét megérkeztem,

mely gyönyörű kertnek gyümölcséből ettem.

Mivel ott sokáig kertészkedtem,

szép, fejes káposztát bőven termesztettem.

Megvallom uraim, ezt én is szeretem,

mert belevágtam 12 tábla szalonnát

12 disznónak elejit, hátulját.

Keressék meg benne ki fülit, ki farkát!

Jó étvágyat kívánok!

 

A paprikáshoz, töltött káposztához bőven fogyott a friss kenyér meg a bor. A vőfény járatta szemét az asztalokon, s ahol kiürülőben volt a tál, már intett is a segítségeknek, akik azonnal cserélték a tálakat.

A gazda, gazdasszony vacsora közben körbejárta a vendégeket, kínálgatta őket, beszélgettek. Az örömapa hol itt , hol ott koccintott. A zenekar ekkor is hallgató nótákat húzott.

Itt érdemes megjegyezni, hogy a pörköltekhez nem készítettek köretet, és bár minden háznál tettek el télire savanyúságot, azt nem volt szokás a lakodalmi asztalra tálalni. 

A vőfény kezében már ott volt a sült húsos tányér.

 

 

                                                 

Megosztás a facebookon