A lassan fiatalodó tanári karral

Ők 1959-ben ballagtak Uszódon.

 

Már fiatal tanárként itt dolgozott Égi Ferenc és Raffai Sándor.

 

A tablókon először tűnik fel Holler Imre.

 

Fiatalodott a tanári kar, ideköltöztek Balaton doktor úrék. A tablókon először szerepel Magdi néni.

Megosztás a facebookon

Ezekkel a régi iskolai tablókkal kívánok kellemes ünnepeket! 

 

 

 

 

 

 

 

Megosztás a facebookon

Két osztálykép Farkas Antal osztályfőnökkel pár év elteltével

1968-ban Csillebércen a Szorgalom őrs

 

/Vannak a képen idegenek is!/

A falu népessége folyamatosan csökkent. 

Míg 1970-ben 1594-en, addig 1975-ben már csak 1462-en laktak a faluban.

 

Ma úgy tudom, 1000 fő alá süllyedt a népesség lélekszáma.

 

Az iskola fejlesztésére ennek ellenére mindenkor gondot fordítottak. Az 1964-ben épült épület mellé L alakban 1976-ban megkezdték két új tanterem felépítését.

 

A tanulólétszám 1972-ben volt a legtöbb, 182 fő. Ettől kezdve a falu lakóinak számának csökkenésével természetesen az iskola tanulóinak létszáma is apadt.

 

Az iskola udvara, épülete a Szabadság utcáról

 

Érdekes adat, hogy hivatalosan 1949-ben analfabéta 96 volt a faluban, 1960-ban már csak 50. Később ez a szám egyre csökkent, bár funkcionális analfabéta a mai napig található falunkban is, mint mindenütt az országban. /Ez azt jelenti, hogy valamikor valahány osztályt elvégzett, megtanult írni-olvasni, de az élete során ezt a tudást elfelejtette, mivel nem használta./

 

A régi iskola, lakás

 

helyén jól felszerelt sportcsarnok épült.

 

Megosztás a facebookon

1970-ben konfirmáltak Berán Endre tisztelete úrral és Nemes Ignác kúrátorral

 

Berán tiszteletes úr 1959-ben költözött a családjával Uszódra.

A hittanoktatás ezekben az években sem szünetelt. Az iskola termeit igénybe véve folyt, a konfirmandusok felkészítése a parókia épületében levő tanácsteremben.

A konfirmálás a faluban ugyan olyan nagy ünnepnek számított, mint régen. A rokonságon kívül a keresztszülőket is meghívták, ebéddel meg is vendégelték.

Az 1970-es években a falu fejlődésnek indult. 

Felépült a Takarékszövetkezet új épülete a Tabánban, melyet átalakítva a mai napig használnak.

Kívülről ma is így néz ki, belül korszerűsítették.

 

 

A kép felső jobb sarkában még megfigyelhetjük a nádtetős kis házat, amit később lebontottak.

 

Ezekben az években épült az Ifjúsági ház is.

 

 

Tini korunkban itt zenélt szombatonként Ruman Zoli, Jenki, Limpi. Ide jártak a fiatalok szórakozni. Régi, szép idők! 

1976. táján felújították a Kultúrházat. A padlózatot parkettával borították. Ezután a lakodalmak nagy részét már itt tartották. 

Ám felléptek itt budapesti színészek, énekesek, humoristák is. Itt tartották a Nemzeti ünnepet, iskolások szavalóversenyeit, farsangi bálokat, a tsz zárszámadásait, de nagyobb keresztelőket is.

A termelőszövetkezet idősek otthonát működtetett a Báthori utcában, ahol ma Nyitrai Zoliék laknak. Azon a tájon fűrészüzem is működött.

Beindították a mellék üzemágakat: a tekercselőüzemet, /a mai központi tér helyén/, az ordassal való társulás után az ottani műanyag fröccsöntő üzemet.

Autóbuszos kirándulásokat szerveztek a tagságnak. Így láthatták az uszódiak a tengert!

A tengerparton bőszoknyában, kontyban.

 

A képet Tamás Bálintné Bazsó Mária adta közre.

 

Az új házak építése úgy fellendült, hogy teljesen új utcát nyitottak, kisajátítva a régi nagy kerteket. Ez a Radnóti utca, amely összeköti a Báthorit a Mátyás királlyal, párhuzamos a főúttal. 

Az évtized végére ez be is épült. Kissé furcsa megkötésekkel tervezték meg az utca arculatát. Egyik oldalon csak emeletes házakat, míg a másikon bármilyet lehetett építeni. Mi a férjemmel szintén itt vettünk telket, majd építkeztünk szüleink, rokonaink, barátaink, szomszédaink segítségével, kalákában. Nehéz, de szép idők voltak, hiszen akkor kezdtük az ÉLETET! Csupa fiatal lakott itt, sok-sok gyermekkel. Összesen 21-en voltak!

 

Megosztás a facebookon

Nagy Máriától származik ez a fotó. Bár korábbi, mint a kor, amiről mostani bejegyzésem szól, de olyan szép, kár lenne nem megnézni.

 

 A falu lakóinaknak száma a következő években folyamatosan fogyott. Ennek legfőbb oka, hogy ebben a korban alapították Kalocsán is az üzemeket, gyárakat.

 

Ekkor egyre többen tanultak szakmunkásnak, érettségiztek, és voltak, bár még nem olyan sokan, akik főiskolára, egyetemre is kerültek. A szakmunkások nagy része a kalocsai üzemekben talált munkát, majd ez maga után vonta, hogy lakni is egyre többen beköltöztek.

 

1970-ben már 45 az érettségizettek száma. Az egyetemet, főiskolát végzettek 15-en voltak.

 

Ebben az időben a falunkban már csak 1608-an éltünk, 766 férfi, 842 nő. A tanyákon még 49-en.

 

A termelőszövetkezetben 766-an dolgoztak.

 

A kislányból fiatalasszony, édesanya lett.

 

1970-ben 28 házban volt már vízvezeték, 24-ben fürdőszoba is. Villannyal világítottak 438 lakóházban.

1960. és 1970. között 51 ház épült, ám közben megszüntettek 55 db-ot. 

1 szobás volt 255, 2 szobás 244, és már 43 ház 3 - vagy több szobás.

Az építkezésekhez nagy segítség volt a falunak a tsz dunai sóderkirakója.

Az országban sok felé vitték a fellendülő építkezésekhez innét a kavicsot a termelőszövetkezet traktorai, teherautói.

 

Biztosan nagy víz lehetett a kép készítésekor, mert a hajóállomásnál rakodik a markoló.

 

A kalocsai ÁFÉSZ üzemeltette a boltot, kocsmát, a Nefelejcs presszót, hűsi üzemet, majd cukrászüzemet. Ezekből a környékre szállították az üdítőt, süteményeket, nyáron az igazi főzött fagyit.

 

A két fiatalasszony között Markó Matyi cukrász fiatalon.

 

Kávészünet a Nefelejcs presszóban. Terus ángyi /Tóth Gyuszi anyukája, Eszti mama /Sipos Istvánné/, Erzsi néni a presszó vezetője /Kirkeszner Irén anyukája/, Holló Mátyás /Holló Judit apukája, Holló Mátyás nagyapja/, háttal valószínűleg Maris néni, az elnök felesége. Ők dolgoztak a téesz konyháján.

 

 

Megosztás a facebookon

Egykori óvodás társak, óvó nénik, dadusok, Rózsi néni, a szakács

 

Az óvodába, iskolába sok gyermek járt. Ezen az óvodás képen egy osztálynyi gyermek látható.

 

Tündéri volt a kislányok óvodai egyenruhája. Aki emlékszik, tudja, hogy a szoknya piros, fehér pettyes volt, a masni, zokni fehér. 

Ez a kép a felépített kultúrház előtt készült. Győri Zsófika és én vagyunk itt láthatók. A kocsmát és a kultúrházat a falu építtette, mindenki a munkájával szállt bele. Ki hány napot dolgozott, úgy kapott érte részjegyet. Valahogy ez az Áfész tulajdona volt. Még látszik a vakolatlan fal is a háttérben.

 

 Az 1960-as évek elejétől a falu fejlődni kezdett. Eredetileg csak a Szabadság és a Kossuth, valamint az Árpád utca volt köves. Ekkor betonozták le a Báthori utcát, a Széchenyi utcát is.

A régi egyházi iskolaépületek kevésnek bizonyultak. Délelőtt, délután felváltva jártunk iskolába. Szükség lett egy új iskolaépületre. Ezt 1964-ben építették. 4 tantermes lett az Úttörő utcában. Ehhez a falu lakói munkájukkal is hozzájárultak. A meszelést is a szülők végezték. 

Mi, kicsik legnagyobb bánatára ide a felsősök kezdtek járni. Ám még vizesblokk nem volt! Az illemhelyek az udvaron épültek meg.

Kötény nélkül iskolába sem mehettem elsős koromban.

 

Még nem volt kötelező az iskolaköpeny.

 

1949-ben a falu lakossága még 2001 fő volt. 1960-ban, mint már előzőekben leírtam, már csak 1852-en laktak Uszódon.

Életkor szerinti megoszlás 1960-ban:

0   - 15 év között 462 fő

15 - 19 év között 133 fő

20 - 39 év között 447 fő

40 - 59 év között 476 fő

60 -      éves        334 fő

 

1960-ban  20 embernek volt a faluban érettségije, 16-nak egyetemi, főiskolai végzettsége.

 

Megosztás a facebookon