Nyaka Erikától származik ez a becses, éppen 100 éves képeslap.

 

A háború kitöréséig, az elképzelhetetlen bekövetkeztéig, a református egyházközségben még történtek fontos események.

1911-ben eladja az ótemető területét. Ez közegészségügyi okokból is fontossá vált. Az elhanyagolt, bozótos, régóta nem használt területre elhullott állatok maradványát dobálták, amit a környező utcák lakói természetesen nem vettek jó néven.

 

Az ótemető a Benedek felé haladva a mai Szabadság utcán, bal kéz felől, a buszmegállói oldalon, a József Attila utca által határolva, helyezkedett el. A térképen kijelöltem a körülbelüli helyét. Később házakkal építették be a területet.

Már 1908-ban elhatározták, hogy orgonát állítanak a templomba, de ezzel csak 1914-ben tudtak ismét foglalkozni. Ennek az évnek november 22-én az orgona megszólalt. Ekkor még két emberes feladat volt, hisz hátul a fújtatókat kezelnie kellett egy embernek. Az orgonát először a dunapataji nyugdíjas orgonista tanár, Pásztor Károly szólaltatta meg.

 

 A hadiállapotok veszélyeztették a harangokat is. A hadi beszolgáltatásokat csak az Öreg harang élte túl.

Az orgona is kárát látta a háborús időknek, mivel az első sípsort teljesen leszerelték, s elvitték.

 

Ma ismét régi fényében ragyog. 

 

 

/P. Szabó Barnabás munkája felhasználásával/

Megosztás a facebookon

Tóth Baranyi Éva adta közre ezt az első világháború idejében készül képet egyik őséről.

 

 

A templomépítés kimerítette a református egyházat, a falu nagy részét is.

De ezután pár év nyugalom következett. Sajnos nem tartott sokáig, hiszen kitört az első világháború. 

Alig volt olyan család, ahonnét ne hívtak volna be katonának apát, fiút, férjet.

Szinte csak a nők, gyerekek, idősek, siheder legények maradtak itthon.

Nehéz idők jártak. Az itthon maradottakra a rengeteg munka mellett az aggódás, félelem várt.

A behívottakra sokszor a halál. 

 

Az ilyen tudósításoktól, levelektől rettegett mindenki.

 

 

Amíg ez meg nem jött, reménykedtek az itthoniak. Híreket alig hallottak.

Sajnos több, mint 100 uszódi lelte halálát valamelyik fronton, vagy halt bele sebesülésébe.

Nekik állít emléket a régi Fő téren felállított emlékmű, amire az elesettek nevét felvésték.

Ennek gondolata 1924-ben fogalmazódott meg. Felállításakor a tér nevét Hősök terére változtatták. 

A fényképet Krekó László küldte

 

Nagyanyáink apáikat, fiatal asszonyok férjeiket, anyák fiaikat itt gyászolták, itt emlékeztek virággal rájuk.

 

Régen itt tartották a március 15-i ünnepségeket is.

 

Megosztás a facebookon

Ahogy múlt az idő, változott a divat. A fiatalok elhagyták a népviseletet.

1900. júliusában megérkezett az épület faanyaga hajón.  Néhány nap alatt fel is hordták a Dunáról.

Így gyorsan be kellett fejezni a templombelső feltöltését. Ezért a községtől földbányát kért az egyházközség. A közmunkával odahordott földet, napszámosok döngölték be. 

Decemberben már a szószék és a többi templom belső berendezésre adták be a pályázatot.

Ezt 1901. január 3-án fogadták el.

Ebben volt a templomi padok és a karzatok emelt megoldású padozatának elkészítése, a szószék, úrasztala és "papszék".

Az építkezés befejezéséhez közeledve két úrasztali terítőt is rendeltek.

Az új templomot augusztus 18-án szentelték fel.

 

Ugye őket már többen felismerjük?

 

A következő évi Egyházmegyei Közgyűlés jegyzőkönyvében olvashatjuk:

Legjelentékenyebb építkezése volt Úszódnak. Templomot emelt, s díszesen berendezte 42.000 korona költséggel. A templom áll, tehermentesen, áll fényesen,...

 

/P. Szabó Barnabás nyomán/

Megosztás a facebookon

A fiúk felső sorában Kocsi Gabi, Nemes Gabi, akit megismerek, lányok közül Nagy Marit, Bogárdi Mariskát ismerem meg. Ülő fiúk közül a szélen Simon Lajos ül.

 Ki a többi?

 

Megérkezett Orosz Endre lelkész a gyülekezetbe.

Fő feladatának a lelki törődés mellett fő feladatának az építkezést tartotta.

1885-ben a karzat szorult javításra.

Ezt helyi építőmesterekkel végeztették: Kocsis Illyéssel és Kobor Sándorral.

1887-ben az Egyháztanácsülés hálátlan lépésre kellett, hogy rászánja magát.

Minden birtokos adójának 10 %-val, minden pár 40 krajcárral járuljon hozzá a templomépítéshez.

1888-ban 100 000 darab téglát égettettek.

1892. április 6-án leégett a benedeki református templom, s ehhez az uszódiak 16 800 darab téglát kölcsönadtak 2 évre.

1899-ben megalakították a Templomépítő Bizottságot, akinek tagjai voltak:

Tamás József, Simó Károly, Tamás Béni, Benedek Ignác, Nemes István, Kalita József, Simó Lajos, Gáspár József, P. Tóth Bálint, Nemes András

Végre 1899. augusztusában bezárták a templomot. 

Kezdték bontani a mennyezetet és a toronyszerkezetet. Csak az óráig!

 

Őket már jobban megismerem!

 

Szeptember elején megkezdték a belső tér feltöltését.

Megállapodtak, hogy a karzat vasoszlopokon nyugodjék, a falakat 2 méterrel, a tornyot 2,5 méterrel emelik feljebb.

Az építkezést Huszy István építész felügyelte, mégpedig tiszteletdíj elfogadása nélkül.

Megosztás a facebookon

 

Az első sor két szélén Szabó Bözsi, Nemes Juliska, a legfelső fiúk sorában Holló Matyit ismerem meg.

 

Az idő fonalán még nem érkeztünk el eddig az évig, 1960-ig.  A Templomépítők című részben az 1820-as években hagytam abba a falu, s vele a református egyház történetét.

Eleink hiába igyekeztek olyan templomot építeni, amely megáll az idő viharában, mindig szükség volt a következő évtizedekben is vagy felújításra, vagy a templomhoz tartozó épületek bővítésére, renoválására.

1845-46-ban az ablakokra vastáblák kerültek.

1847-48-ban a viharos idők ellenére is 50 000 darab téglát égettettek, aminek egy részéből kerítést, raktárt építettek.

Már történt arról említés, hogy minden időben nagy hangsúlyt fektettek a gyermekek, fiatalok oktatására.

Épp ezért 1848-49-ben új iskolaépületet emeltek,  /leányiskolát/, valamint tanítói lakot, /2 szoba, konyha, kamra/.

1852-53-ban a fiúiskola került bővítésre, javításra.

Megjegyzem, hogy a ma élő idős emberek sem emlékeznek már erre a felosztásra. Koedukált /fiúk, lányok együtt/református iskolába jártak a mai 80-90 évesek.

Nem vagyok biztos benne, kiket ismerek közülük. Aki tudja, mondja!

 

 

Már Decsi Gábor lelkész egy nagy templomról álmodott. Ám az ő lelkészi ideje alatt ez nem valósulhatott meg.

Kálosi Géza munkálkodása sem telt építés, javítás nélkül. 30 000 darab téglát is égettetett 1873-ban. 

Mivel képviselő testületi tag is volt, az ő nevéhez fűződik az az indítvány, hogy a heti vásárok ne legyenek ingyenesek, és az ott szedett helypénzt a két felekezet között osszák fel.

Szintén ezen az ülésen határozták el, hogy két országos vásárt is tartanak, aminek a helypénzét is az egyházak kapják.

Ebből egy vásár szeptember első hétfőjén még 1956. után is megtartatott. 

Látjuk, mekkora erőfeszítéseket tett a lelkészek irányítása, vezetése mellett a gyülekezet álmuk, a nagy, szép templom megvalósulásáért. Ezt majd Orosz Endre lelkész viszi véghez.

Megosztás a facebookon

A 60 éve Uszódon konfirmáltak a tiszteletessel és a kurátorral. Mögöttük a parókia nyitott folyosóján a presbiterek a Tanácsterem előtt. 

 

 

1769-ben Mária Terézia országos összeírást rendelt el. Ezt falutörténeti bejegyzéseimben már említettem, sőt ott leírtam azt is, amit falunk vonatkozásában tudhatunk ebből az összeírásból.

Ám az utóbbi néhány írásomban kicsit ki is tekintettünk a szomszédos településekre, amikor a Biskói, Zádori révről tettem említést. 

Foktő, Uszód, Szentbenedek a néprajzkutatók szerint tőzsgyökös település, ami valami olyat jelent, hogy szinte állandóan lakott, sőt a népesség összetétele/reformátusság/ sem sokat változott.

Ezekre a helyekre kényszerből nem telepítettek be s ki embereket a feljegyzések szerint, csupán az elpusztult Kara lakosai oszlottak el közöttük. Mivel azok is reformátusok voltak, így az sem számít betelepítésnek.

S miért is említettem az első mondatban azt a bizonyos összeírást?

Bizony azért, mert eddig Foktőről nem sok szó esett, pedig rokoni kötelékek a mai napig léteznek a két falu között.

Tehát 1769-ben összeírók járták a falvakat. Volt köztük 1-1 osztrák közszolga is, aki az egészet "felügyelte". 

Őket a faluban finom étellel, itallal fogadták, minél jobb képet akartak a falvak magukról kiállítani. Meg aztán azt is remélték, nem származik valami káruk az összeírásból.

Az evés-ivás alkalmából Foktőn az összeírók egyike az ív hátoldalára, mintegy firkálgatva, lerajzolta a szoba sarkában álló jobbágyot. Meg is jegyezték, hogy ő a "tátott szájú Kozma János jobbágy."

No, ez a lap is túlélte az idő múlását, Bárth János munkájában közreadta, s mint érdekességet most én is közzéteszem.

Miért?

Mert hitelesen látjuk ábrázolva a jobbágyok viseletét. Ha így nézett ki egy jobbágy férfi Foktőn 1769-ben, ilyen lehetett Uszódon, de Szentbenedeken is.

A haja hosszú, valószínűleg varkocsba van kötve, bajusza kackiás, /valóban tátott szájjal rajzolta meg a "mester"/ nyakánál megkötött rövid szőrme köpenykét visel, az alatt még egy réteg hosszabb melegnek tűnő kabátkát. Nadrágja valószínűleg posztóból szabott. Lábán nem csizma, hanem bocskor látható.

Kezét mellén összefogja, magához szorítva báránybőr süvegét, kezében tartva pipáját.

Ugye érdemes volt ezt a képet, leírást ide lejegyeznem, közreadnom? Igazi kuriózum! Köszönet a 248 évvel ezelőtti firkálgatónak!

 

Megosztás a facebookon