Ha van a tarsolyodban még valami, kérlek, oszd meg velem!

Erdei István tavalyi őszi képe madártávlatból az ártéri erdőről.

 

 

Ha idegen jön falunkba, valakit keres, egy idős embernek hiába mondja az utca nevét, házszámot. Ő bizony így nem tudja! Vagy a név meghallása után tud csak útbaigazítást adni. Ám még az sem biztos! 

Miért?

Ragadvány nevek nálunk nincsenek használatban, ám sok Tóth vezetéknevű élt mindig itt. Őket betűkkel különböztették meg. Ezek a betűk biztosan jelentettek is annak idején valamit. Pl. M.Tóth, K. Tóth, Tóth Győr, B. Tóth, Tóth Pál, Poroczka Tóth, Tóth Baranyi, stb. Nem volt mindegy, melyik Tóthot keresték éppen, ő hol lakott.

Egymás között a falusiak nem használták a hivatalos utca neveket. Megpróbáltam a mai Uszód térképére ráhelyezni a régi elnevezéseket.

 

Amit még valaki tud, szívesen veszem, ha megosztja velem. Kiegészíteném a térképet.

Pl. Hogyan emlegethették a mai Széchényi utcát?

Az utcákat közök kötötték össze, ahol csak gyalog lehetett jobbára lerövidíteni az utat. Ezek már beépültek, eltűntek. A Kossuth utcát a Petőfi utcával Holló Juditék udvarán keresztül a Kis köz, a Petőfit az Árpád utcával Barna Gabiék háza mellett egy szűk köz tette gyorsabban átjárhatóvá.

Némelyik elnevezésnek még emlékeznek az eredetére, másoké a múltba vész.

Nézzük sorra!

Derék út vagy később Fő utca: a falu derekán keresztül kötötte össze Uszódot Dunaszentbenedekkel és Foktővel.

Öreg utca: legősibb utcánk, a régi térképeken a Dunától a református templomig tart, ott egy hurkot ír le.

Pándzsó: török eredetre utaló név, pontos jelentését már nem tudjuk, de biztos, hogy sok kis ház, kis udvarral alkotta egészen a töltés lábánál az Öreg utcától északra.

Pétörvár: elnevezésének okát szintén nem lehet már felfedni, ám ugyanúgy helyezkedett el, mint a Pándzsó, csak az Öreg utcától délre.

Fokalja: a szálláskertek beépítésével alakult ki, összeköti az Öreg utcát a Derék úttal. Valamikor vízfolyás volt itt, ma is mélyen fekvő terület.

Pálmafás köz: az öregek azt beszélték, mikor az ecetfát még díszfaként hozták a faluba, azon a területen terjedt el a legjobban, erről kapta a nevét, hisz a falusi embernek ez pálmafa volt.

Hábi köz: Hábi kertek /Hábi család kertje/ felosztásával házhelyeket alakítottak ki. Viszonylag későn épült be teljesen. Az elején valóban csak köz szélességű, majd később kiszélesedő utcává vált.

Új utca: erről biztos ismeretünk van, hiszen 1863-ban leégett itt szinte minden ház egy tűzvészben, s helyükbe újakat építettek.

Dög utca: az Öreg utca folytatása a templom után, ki a Derék útra. Azon túl volt a falu dögkútja. Valószínű, hogy innen az elnevezés.

Tabán: sűrűn, zeg-zugosan elhelyezkedő kis házak, kicsi udvarokkal.

Csíkos köz: nem maradt fenn emlék az elnevezés okáról

Kecskeméti utca: vajon miért ezt a nevet használták? Földes utakon erre járhattak ki a faluból, ha Kecskemétre indultak?

Zsidó köz: laktak ott izraelita vallásúak is, de reformátusok szintúgy.

Mind a két Kőgyes vizenyős terület volt. A falu természetes vízelvezetői. Nagyrészt beépítették az 1970-80-as években. Benedek felé található Lapistó volt a másik vízlevezető. Régi térképeken valóságos tóként ábrázolják még, s a neve Lapos tó.  

Itt rendezték előző években a lovas és a fogathajtó versenyeket.

 

 

Megosztás a facebookon

 

Kiss Teréz

 

 

Régi képeslap Nyaka Erika gyűjteményéből

 

Megkezdődött a héten a  húsvét előtti nagyböjti időszak.

 

Ezt jobbára régen is a katolikus vallásúak tartották be. Katona Gizi néni elmondásából tudom a következő étkezési, főzési szokásokat.

Hamvazó szerdán lánykorában édesanyja babérleveles krumplilevest főzött a következő képpen:

A burgonyát, vöröshagymát, 1-2 gerezd fokhagymát apró, vékony kis kockákra metélte, vízbe feltette főni. Rakott bele 3-4 levél babérlevelet is. A belemetélt zellergumótól még jobb íze lett. Megsózta, majd tejföllel behabarta.

Ezután a leves után valamilyen tésztát készítettek: mákos, diós, túrós, stb. De készülhetett lekváros derelye is mákba forgatva, mivel édesapja úgy szerette.

A következő napokban, hetekben leginkább péntekenként tartották főzésnél szem előtt, hogy hús ne kerüljön az asztalra.

Szép felvétel a római katolikus templomunkról, valamint az előtte álló feszületről.

 

 

Nagypénteken vagy fehér, vagy tarka babból főztek levest sok zöldséggel. Kerülték a rántást a zsír miatt. A leves után szintén tészta, vagy túrós lepény készült. 

Úgy tűnik, valóban könnyűek voltak ennek az időszaknak az ételei. Ám, ha belegondolunk, hogy hús a paraszti főzésben jobbára csak vasárnap fordult elő, nem is követelt nagy lemondást a böjti időszak.

Megosztás a facebookon

1970-ben konfirmáltak Berán Endre tisztelete úrral és Nemes Ignác kúrátorral

 

Berán tiszteletes úr 1959-ben költözött a családjával Uszódra.

A hittanoktatás ezekben az években sem szünetelt. Az iskola termeit igénybe véve folyt, a konfirmandusok felkészítése a parókia épületében levő tanácsteremben.

A konfirmálás a faluban ugyan olyan nagy ünnepnek számított, mint régen. A rokonságon kívül a keresztszülőket is meghívták, ebéddel meg is vendégelték.

Az 1970-es években a falu fejlődésnek indult. 

Felépült a Takarékszövetkezet új épülete a Tabánban, melyet átalakítva a mai napig használnak.

Kívülről ma is így néz ki, belül korszerűsítették.

 

 

A kép felső jobb sarkában még megfigyelhetjük a nádtetős kis házat, amit később lebontottak.

 

Ezekben az években épült az Ifjúsági ház is.

 

 

Tini korunkban itt zenélt szombatonként Ruman Zoli, Jenki, Limpi. Ide jártak a fiatalok szórakozni. Régi, szép idők! 

1976. táján felújították a Kultúrházat. A padlózatot parkettával borították. Ezután a lakodalmak nagy részét már itt tartották. 

Ám felléptek itt budapesti színészek, énekesek, humoristák is. Itt tartották a Nemzeti ünnepet, iskolások szavalóversenyeit, farsangi bálokat, a tsz zárszámadásait, de nagyobb keresztelőket is.

A termelőszövetkezet idősek otthonát működtetett a Báthori utcában, ahol ma Nyitrai Zoliék laknak. Azon a tájon fűrészüzem is működött.

Beindították a mellék üzemágakat: a tekercselőüzemet, /a mai központi tér helyén/, az ordassal való társulás után az ottani műanyag fröccsöntő üzemet.

Autóbuszos kirándulásokat szerveztek a tagságnak. Így láthatták az uszódiak a tengert!

A tengerparton bőszoknyában, kontyban.

 

A képet Tamás Bálintné Bazsó Mária adta közre.

 

Az új házak építése úgy fellendült, hogy teljesen új utcát nyitottak, kisajátítva a régi nagy kerteket. Ez a Radnóti utca, amely összeköti a Báthorit a Mátyás királlyal, párhuzamos a főúttal. 

Az évtized végére ez be is épült. Kissé furcsa megkötésekkel tervezték meg az utca arculatát. Egyik oldalon csak emeletes házakat, míg a másikon bármilyet lehetett építeni. Mi a férjemmel szintén itt vettünk telket, majd építkeztünk szüleink, rokonaink, barátaink, szomszédaink segítségével, kalákában. Nehéz, de szép idők voltak, hiszen akkor kezdtük az ÉLETET! Csupa fiatal lakott itt, sok-sok gyermekkel. Összesen 21-en voltak!

 

Megosztás a facebookon

Nagy Máriától származik ez a fotó. Bár korábbi, mint a kor, amiről mostani bejegyzésem szól, de olyan szép, kár lenne nem megnézni.

 

 A falu lakóinaknak száma a következő években folyamatosan fogyott. Ennek legfőbb oka, hogy ebben a korban alapították Kalocsán is az üzemeket, gyárakat.

 

Ekkor egyre többen tanultak szakmunkásnak, érettségiztek, és voltak, bár még nem olyan sokan, akik főiskolára, egyetemre is kerültek. A szakmunkások nagy része a kalocsai üzemekben talált munkát, majd ez maga után vonta, hogy lakni is egyre többen beköltöztek.

 

1970-ben már 45 az érettségizettek száma. Az egyetemet, főiskolát végzettek 15-en voltak.

 

Ebben az időben a falunkban már csak 1608-an éltünk, 766 férfi, 842 nő. A tanyákon még 49-en.

 

A termelőszövetkezetben 766-an dolgoztak.

 

A kislányból fiatalasszony, édesanya lett.

 

1970-ben 28 házban volt már vízvezeték, 24-ben fürdőszoba is. Villannyal világítottak 438 lakóházban.

1960. és 1970. között 51 ház épült, ám közben megszüntettek 55 db-ot. 

1 szobás volt 255, 2 szobás 244, és már 43 ház 3 - vagy több szobás.

Az építkezésekhez nagy segítség volt a falunak a tsz dunai sóderkirakója.

Az országban sok felé vitték a fellendülő építkezésekhez innét a kavicsot a termelőszövetkezet traktorai, teherautói.

 

Biztosan nagy víz lehetett a kép készítésekor, mert a hajóállomásnál rakodik a markoló.

 

A kalocsai ÁFÉSZ üzemeltette a boltot, kocsmát, a Nefelejcs presszót, hűsi üzemet, majd cukrászüzemet. Ezekből a környékre szállították az üdítőt, süteményeket, nyáron az igazi főzött fagyit.

 

A két fiatalasszony között Markó Matyi cukrász fiatalon.

 

Kávészünet a Nefelejcs presszóban. Terus ángyi /Tóth Gyuszi anyukája, Eszti mama /Sipos Istvánné/, Erzsi néni a presszó vezetője /Kirkeszner Irén anyukája/, Holló Mátyás /Holló Judit apukája, Holló Mátyás nagyapja/, háttal valószínűleg Maris néni, az elnök felesége. Ők dolgoztak a téesz konyháján.

 

 

Megosztás a facebookon

Egykori óvodás társak, óvó nénik, dadusok, Rózsi néni, a szakács

 

Az óvodába, iskolába sok gyermek járt. Ezen az óvodás képen egy osztálynyi gyermek látható.

 

Tündéri volt a kislányok óvodai egyenruhája. Aki emlékszik, tudja, hogy a szoknya piros, fehér pettyes volt, a masni, zokni fehér. 

Ez a kép a felépített kultúrház előtt készült. Győri Zsófika és én vagyunk itt láthatók. A kocsmát és a kultúrházat a falu építtette, mindenki a munkájával szállt bele. Ki hány napot dolgozott, úgy kapott érte részjegyet. Valahogy ez az Áfész tulajdona volt. Még látszik a vakolatlan fal is a háttérben.

 

 Az 1960-as évek elejétől a falu fejlődni kezdett. Eredetileg csak a Szabadság és a Kossuth, valamint az Árpád utca volt köves. Ekkor betonozták le a Báthori utcát, a Széchenyi utcát is.

A régi egyházi iskolaépületek kevésnek bizonyultak. Délelőtt, délután felváltva jártunk iskolába. Szükség lett egy új iskolaépületre. Ezt 1964-ben építették. 4 tantermes lett az Úttörő utcában. Ehhez a falu lakói munkájukkal is hozzájárultak. A meszelést is a szülők végezték. 

Mi, kicsik legnagyobb bánatára ide a felsősök kezdtek járni. Ám még vizesblokk nem volt! Az illemhelyek az udvaron épültek meg.

Kötény nélkül iskolába sem mehettem elsős koromban.

 

Még nem volt kötelező az iskolaköpeny.

 

1949-ben a falu lakossága még 2001 fő volt. 1960-ban, mint már előzőekben leírtam, már csak 1852-en laktak Uszódon.

Életkor szerinti megoszlás 1960-ban:

0   - 15 év között 462 fő

15 - 19 év között 133 fő

20 - 39 év között 447 fő

40 - 59 év között 476 fő

60 -      éves        334 fő

 

1960-ban  20 embernek volt a faluban érettségije, 16-nak egyetemi, főiskolai végzettsége.

 

Megosztás a facebookon

Nemes Ferenc képe

 

A háború utáni években igyekeztek a gazdák talpra állni. Ám falunkban is, mint az országban mindenütt megkeserítették, gyakran ellehetetlenítették előbbre jutásukat, életüket a beszolgáltatások, a "padlássöprések". A "kulákokat" kitelepítették más házakhoz, vagy hozzájuk telepítettek családokat, elvitték az utolsó marék lisztet is. Egy ilyen alkalommal a nagymama /szüle/, miután már könyörgött a rekvirálóknak, de nem hatotta meg őket, azt gondolván, hogy azok elmentek, s nem hallják őt,  jól elkáromkodta magát, s kívánta azokat mindenhová. Persze, hogy még meghallották!  Azon nyomban börtönbe vitték. A háborúban megbetegedett fia közben meghalt /1951./, de még a temetésére sem engedték haza.

 

"Miután az állam 1948-ban bekebelezte az iskolákat, 1951-ben az egyházi tulajdonú földterületek következtek. Ám az uszódi reformátusok a legsötétebb nyomorúságban is igyekeztek talpon maradni.

1952. április 2-án ünnepélyesen felkapcsolták a templomba bevezetett villanyt.

1955-ben Gál István lelkipásztor 25 éves szolgálat után távozott a gyülekezet éléről. Helyébe "Balogh esperes úr", ahogy az uszódiak emlegetik, érkezett családjával.

1956-os forradalom emlékét egy boríték hátoldalára írt feljegyzése örökítette meg:

"Álmainkban sem mertük volna gondolni, hogy 1956. - igaz fájdalmas áldozatok árán, - de magyar népünk életében a nagy változások, a nagy fordulatok esztendeje lesz, amelynek következtében könnyebbé válik már-már alig vonszolt magyar életünk! Kishitűek voltunk, Isten megszégyenített bennünket váratlan ajándékaival, hatalmasan cselekedve velünk, úgyhogy az egész világ csodájára lettünk..."

                                                                                         /P.Szabó Barnabás munkája nyomán/

A faluban forradalmi, fegyveres események nem történtek. 

Azonban a Községházán tartott iratok nagy részét elégették. Ezért található nagyon kevés adat ott a falu életéről.

Egymást követve 3 termelő szövetkezetet is alakítottak a gazdák. Az első kettőt önszerveződés alapján. A legelső a Zója volt, ezt követte a Dózsa. A szövetkezetbe elsősorban a kevesebb földdel bírók léptek be, hogy egymást segítve jussanak előbbre. De egyik sem volt hosszú életű.

1960-ban agitáltak a következő tsz-be való belépésre. No, ez már nem önkéntes alapon történt! Kevés gazda volt, aki meg merte tenni, hogy ne lépjen be! Nehéz dolguk is volt végig. Még gyermekeik életére, tanulási lehetőségeire is kihatott ez a tettük. 

Így alakult meg az Egyetértés Mezőgazdasági Szövetkezet. Megalakulásától kezdve Holló Mátyás volt az elnöke. Nyugdíjba is innét ment.

Fájó volt, hogy a lovakat, ökröket, kocsikat, földművelő eszközöket be kellett adni a közösbe.

A népesség alakulása

1949-ben a faluban 583 ház volt.          1960-ban 581 ház

1 szobás 413 db                                                  371 db

2 szobás 157 db                                                  193 db

3 - vagy több szobás 13 db                                    17 db

1960-ban 1852-en éltünk Uszódon.

 

Megosztás a facebookon