A bejegyzéseimben szóba került már, hogy az 1929-1933-s nagy gazdasági világválság falunkban is sok családot késztetett sorsdöntő lépésre.

Az apák, családfők a jobb élet reményében vették vállukra a tarisznyát, s mint mesebeli vándorlegények indultak a messzeségbe. Uszódról többen Kanadában kötöttek ki. Ottani munkájukból, ha volt, küldték haza a kis pénzt, ami nem volt elég arra, hogy a közben árverezésre került földecskét visszavásárolják, adósságaikat törlesszék. Volt, aki csalódva tért haza a családjához, de legalább haza jött. Volt, aki után a felesége a "nagyiskolás" fiával ment ki. Haza egyikőjük sem jött.

A közel múltban hozzám került levél hitelesíti az akkori viszonyokat. Betekintést enged amellett abba is, hogy Kanadában is az itthon maradt család dolgai körül forgott az emberek gondolata.

A levél Kvalla Gáborné Dóra Rita által jutott hozzám. Apukája, Dóra Tibor hagyatéka között találta. 

Köszönet érte!

 

 

Megosztás a facebookon

Újságcikkek 1955-ből és 1961-ből

 

Petrik Józsefné Szabó Erzsébet édesanyjának iskolai képe

 

1955. szeptemberében írta a Bácskiskunmegyei Népújság:

Jól sikerült úszó tömegverseny Kalocsán: háromszor 33,3 m-es vegyesváltóban:

3. Uszódi Általános iskola ( Tóth, Simon, Baksa Judit) 2,48 mp.

Leányok versenyében: 2. Baksa Judit (Uszódi Ált. Isk.) 34,6 mp

33,3 m-es gyorsúszásban: 2. Baksa Judit (Uszódi Ált. Isk.) 26,5 mp.

Összetett versenyben: Fiúknál      4. Uszód

                                 Leányoknál 2. Uszódi Ált.Iskola

Baksa Judit Baksa Lajos tanár bácsi idősebb leánya. Ám ki lehetett a Tóth és Simon nevezetű fiú?

Akkor sem volt Uszódon uszoda, ám mindig itt folyt a Duna, ahol a legtöbben megtanultak úszni. 6 év múlva,1961-ben a következő cikk jelent meg asportolásról, közte az úszásról is a Petőfi Népében:

Mi kell a sporthoz? Sportszeretet, munkakedv és találékonyság. Mindössze 240 gyerek jár az uszódi iskolába. Méghozzá két - egymástól meglehetősen távol eső - épületben tanulnak. Nincs tornatermük sem, sőt szabadtéri pályájuk sincs nyár óta. "Mostoha viszonyok" - mondanák erre a legtöbb községben. Az uszódiak azonban nem panaszkodnak. Ehelyett azzal törődnek inkább, hogyan szervezzék meg a különböző versenyeket, házi bajnokságokat.

A labdarúgó-házibajnokságban három csapat vesz részt. A tanulók nagy többsége sportol a négy-tusa bajnokságban. Az ősszel szervezték a fiú és leány kézilabda-csapatot.A hideg idő beálltától pedig rendszeresen sakkoznak, asztaliteniszeznek. Az eredmények természetesen nem maguktól születtek.

Az iskola testnevelését az úttörő-csapatvezető, Égi Ferenc vállalta. A fiatal nevelő a gyerekekre hárítja a dicséretet. Csak meg kell említenie, hogy "lehetne ilyen vagy olyan versenyt  rendezni", a tanulók máris hozzálátnak a szervezéshez. Így volt ez az úszóbajnokság esetében is. A nyáron harminc gyerek jött ki az első hívó szóra a Duna-partra, ahol formás kis úszóversenyt rendeztek. Annyira megtetszett nekik, hogy ezután páros versenyre hívták ki a dunaszentbenedekieket.

A négy-tusa versenyeket is meg tudják tartani akármilyen szabad térségen. A kézilabdához sem kell más, csak két kapu és füves terület. 

Jól tudjuk - foglalja össze Égi Ferenc - hogy sportolni kellemesebb jó pályán, jó felszereléssel. De hát erre egyelőre nincs pénz. Az uszódi gyerekek azonban szeretik a sportot és mindig meg fogják találni rá a lehetőséget.

 

Megosztás a facebookon

Kéri Benedek Atanáz atya munkájának felhasználásával

Már szó volt korábbi bejegyzéseimben a katolikus közösség fejlődéséről, majd egyházzá alakulássáról. Arról is írtam, hogy a templomot elég későn, csak 1871-ben kezdték építeni, s a felszentelése 1872-ben történt.

Az első búcsút 1871. június 16-án tartották. Az ünnepi istentiszteletet sátor alatt elköltött ebéd követte. A mézeskalácsosok sem maradtak el, akiknek az iskola előtti tér lett kijelölve. Az uszódi búcsú a kedvező dátum miatt a környék leglátogatottabb búcsúja lett. A feljegyzések azt is megemlítik, hogy a következő évben a pataji vásár miatt sajnos kevesebben voltak.

 Az első plébános,Horváth Imre feljegyzéseiből:

Az árvíz gyakori támadása miatt 1875-ben a minisztériumhoz folyamodtunk segélyért partunk megerősítése végett. Meg is kaptuk a várva várt segélyt, s megkezdődhetett a kőgát építése 200 ölnyi partszakaszon. Június 29-én fogadtuk a vezető emberek látogatását, és 200 terítékes lakoma rendeztetett számukra a Duna-parton.

Ez az év szerencsétlenséget is hozott. Július 9-én borzasztó szélvész tombolt, mely darabokra zúzta a templom előtti kőkeresztet, határunk nagy részét pedig elverte a jég.

1876 számos  ismét sok szerencsétlenséget hozott.

A Duna Hartánál törte át a gátat, így házainkban és jószágainkban nem tett kárt, de határunk nagy részében minden őszi vetést megsemmisített.

A májusi fagy pedig szőlőinket és veteményeinket teljesen tönkretette.

A legsúlyosabb csapás azonban a többszöri villámsújtás volt. Június 9-én a harangozó háza égett hamuvá, június 27-én reggel fél 4-kor pedig a templomba sújtott. A torony falán keresztül törve utat magának tetemesen megrongálta gyönyörű oltárunkat.

Határunkban búzakeresztek kaptak lángra a villámtól. A templom és plébánia körüli fákat a szélvész fosztotta meg koronáiktól. 

Május elsejétől augusztus 10-ig egyetlen felhőtlen napunk sem volt. A főkáptalan ígéretet tett, hogy a következő évben villámhárítókat rendel templomunk biztosítására.

1878. szeptember 25-én volt az első püspöki látogatás és bérmálás községünkben.

1881-ben községünk vásár- és piactartási jogot nyert a minisztériumtól, a községi képviselő-testület pedig az ebből befolyó jövedelmet örök időkre a két egyháznak adományozta vallási és oktatási célra.

1882-ben községünk református szülöttétől, Erdős János honvéd hadnagytól három díszes képet kapott ajándékba templomunk.

Az iskola tornyában lévő kis harangot lélekharang gyanánt, Szent Mihály arkangyal tiszteletére felszentelve a templom tornyába helyezték.

Regisi Szent Ferenc tiszteletére felszentelt templomunk

Megosztás a facebookon

A fotókat Janó Ákos 1964-ben Zányi Mari lakodalmában készítette. A földek neveit Petrik Józsefné Szabó Erzsike gyűjtéséből válogattam a teljesség igénye nélkül.

A szakácsok sátora

Vasúti töltés: 1952-ben kezdtek vasutat építeni Dunapataj - Kalocsa - Baja között. Az uszódi határban is elkezdték, menni kellett kubikos munkát végezni a lakóknak. A töltést megépítették, de tovább nem haladt az építkezés. Azt mondták, " Ez is Rákosi túlkapása vót". A másik magyarázat : "Túlságossan jó viszonyba nem átunk Jugoszlávijávaa, oszt azé kesztték ee, hogyha mögtámad, a hadosztájokat tuggyák rajta szálítani". Azóta már elegyengették.

Sütemények készítése

Új földek: A Tsz megalakulása után szántották fel a lapályos területet, "mer a tavaszi talajvizek mindig fővötték". Ritkás nád, kaszáló volt előbb.

Új major: A kalocsai káptalan birtoka volt, akitől Draskovich "uraság" bérelte. Családok is laktak itt, iskolát is létesítettek a tanyasi gyerekeknek, amit 1966. körül szüntettek meg.

Vargyános dűlő: Egykori tulajdonosa Var János volt, de a nép egy szóként, eltorzítva használja.

Vasok tanyája: A Vas család tulajdonát képezte, ahol a testvérek több tanyát építettek egymás közelében. Nemzedékek örökölték. Egy család még 1970-ben is kint élt.

Készül a rétes

 

Töltés kert: A Duna védgátjától a falu felé eső részen jó minőségű talaj van. Nagyon alkalmas kertművelésre. Ennek jó része régen a Duna ártere volt. 1967-es gátszélesítés, megemelés idején ez a terület zsugorodott.

Túr: Nagy, vizenyős terület, rendesen nem művelhető. Ám a Túrmöge részen már van szántó is. Ezt földosztáskor a Pécsiek kapták, itt volt a Pécsiek tanyája.

Tüdőtag: Állítólag még az 1800-as években kapta a földet Tüdő István, akinek tanyája is volt, ám azt már régen lebontották.

Vacsora a sátorban

Zátony: Kerek zátonynak is mondják. A Duna medrében található. Alacsony vízálláskor előtűnik. Ehhez is mérjük, mekkora a víz a folyóban.

Zuhogó: Foktő felé található a gátnál. Két magyarázatot adtak a névre 1970-ben. " A zéggyik árvízné éggy úszódi embör átvágta a tőtést, hogy a víz Foktűt önccse ee. Így is történt. Ásóvaa eenyisszantotta, oszt ezön a helön zuhogott át a víz."

A másik magyarázat szerint áradáskor buzgáron, valamilyen járaton zuhogott itt át a víz. Ezt kövezéssel megerősítették.

Megosztás a facebookon

A fotók Janó Ákos munkái 1964-ből. A bejegyzéshez Petrik Józsefné Szabó Erzsike gyűjtéséből szemezgetek.

Amikor a tyúkokat már tisztázták.

 

Simon-tag:  A Simon család tulajdona volt, ők kint is laktak a tanyán. Mivel viszonylag nagy terület, 150 hold, ezért tag a neve.

Sós domb: Kisebb domb, amelynek a talaja "sós", valószínűleg szikes, mert erre használták a sós kifejezést. Nehezen művelhető.

Sovány völgy: Amint mondták, mindig gyenge termést adó terület volt. "Soványan termött."

Égett kertek: A falu Foktő felé eső kertjei, közel a házakhoz, a régi szállásokhoz. Azt mondták, ott leégett a gabona, vagy még lábon, vagy aratás után. Arról hallottunk, hogy volt, akinek halva feküdt a felesége, amikor leégett a gabonája is. De azt nem lehet tudni, hogy itt történt -e.

Szent Gáli dűlő: Régen több kis település volt környékünkön Karával együtt. Szent Gál is ilyen volt Foktő és Uszód között. Ezek elnéptelenedtek, lakói a szomszéd falvakba települtek. Ebben a dűlőben volt egy magaslat, amit Üllés dombnak hívtak. Sok mendemonda járta eredetéről. Szántáskor itt is cserepeket, állítólag érméket fordított ki az eke. Amikor az 1980-as évek elején traktorral kihúzták a rajta lévő egyetlen fát, téglából rakott boltív, emberi csontmaradványok kerültek felszínre. Nem volt összeköttetésben a kalocsai templommal, mint feltételezték egy időben.

Borjúláb pucolása

/Ekkor már kitisztították a marha gyomrát, a pacalt, majd együtt megfőzték  ebédre./

Sziget - "Szüget": Falunkkal, a hajóállomással szemközt a Dunában a paksi oldalhoz közelebb található. Nagyon régóta a község tulajdonához tartozott jó része. Kaszálók, kisebb erdők, vad gyümölcsösök voltak itt. A szénát dereglyéken, ladikokon hordták át. Télen a férfiak a saját bérleményükön ágfát gyűjtöttek, tuskót ástak, amit szintén az említett módon hoztak át. Ám elő-előfordult, hogy a nem várt ár, a parthoz közelebb hordott gallyakat, szénát is elvitte. A falu építtetett bent egy csősz házat is. Él még olyan a falunkban, aki ladikon vitte át oda a pamodát, mikor a csősz felesége gyermeket szült. Nem hagyták veszni az ott termett gyümölcsöt sem. Lekvárnak megfőzték, vagy megaszalták.

Szilágyok:  Hasonló nevű családról nevezték el. Kb. 200 hold, ami az II. világháború előtt kis parcellákban volt kiadva művelésre.

Szilfahát:  Ezen a részen, Hanyik alatt nagy szilvafák voltak.

Tatos:  A kis dűlő a református egyház tulajdona volt, de magyarázat nincs a névre.

Téglakemence:  A temető mellett Benedek felé terült el. A régi tulajdonos mondását még az 1970-es években gyakran emlegették: "Szögény embörbe térdig gázolok." Mondhatta, mert mindig akadt, aki jelentkezett a munkára. Később az Egyetértés MgTsz tulajdonába került, és sok évig égettek még itt téglát az épülő házakhoz. Ma egy cég tulajdona, akik egészen mással foglalkoznak a területen.

Tinordok - Tinordi út: Az út melletti területet, az utat, a Tinord nevű folyócskáról nevezték, ami egykori Duna-ág volt. Az út egy fahídon vezetett át. Annak javítási költsége mindig a falut terhelte.

Tótika:  Vagy egy természetesen kialakult gödör volt, vagy inkább homok kitermelése végett bányászták ki, de gyakran megtelt vízzel. Ezért "Tó" volt, csak kicsinyke, vagyis Tótika. Hajtottak ide is libákat, kacsákat fürödni. A mi gyerekkorunkban már csak néha volt benne egy kis víz főleg nagy esők után. Mivel közel volt az iskolához, valamint jó homokos volt, itt gyakoroltuk a távol - és magasugrást.

 

 

 

1964-ben már uszonnával várták a vendégeket az esküvőről. Sült kolbász, hurka és kifli volt szokásban.

Tözse möge:  Erre nagyobb bokros, cserjés területek "tözsék" voltak, ez a földterület ezek mögött terült el.

 

Megosztás a facebookon

A képeket Janó Ákos készítette 1964-ben egy uszódi lakodalomban. Kiskunhalason a Thorma János múzeum tulajdonában találhatók.

Darabolják a levesben egészben megfőzött tyúkokat a lakodalmi vacsorához.

/Janó Ákos 1964./

 

Kara: régi falu volt Dunaszentbenedek és Uszód között, a fő úttól beljebb. Már z 1700-as évek elején kiürült, lakói a szomszédos két faluba költöztek, de legtöbben Benedekre. Már az 1700-as évekre eltűnt. Csak szántáskor fordított ki maradványokat az eke. Amikor a mostani temetőt a falu határában kijelölték, az a Kara irányába került. Ezért mondják arra, aki meghalt, eltemették, hogy kivitték a Karára. 

Kis-Kőgyes: Nagyobb gödör, ami a Duna vízállása szerint időnként megtelt vízzel. Állítólag a falu házainak építéséhez hordták ki belőle egykor a földet. A mellette használt kiskerteket is ezen a néven emlegetik.

Nagy-Kőgyes: Keletkezése talán éppen úgy zajlott, mint a Kis-Kőgyesé. Ám ez volt egyúttal a falu egyik természetes vizeinek gyűjtőhelye is. Mindig volt benne víz. Nyáron libákat hajtottak rá, fürödtek is benne, télen még korcsolyáztak, csúszkáltak is rajta a gyerekek. Később halat tenyésztettek egyik részében. Még ma is ez a rész halastóként működik. Többi részét feltöltötték, s a Báthori utca ezen oldalán új házak épültek.

A vacsorát készítő asszonyok a sátor alatt.

/Janó Ákos 1964./

 

Kobolya: a Duna árterületén keletkezett gödör, amiben áradás után is víz marad, illetve föld alatti visszaszivárgás miatt nem szárad ki. Felénk, a Duna mellett, minden ilyen gödröt kobolyának neveznek. Kenderáztatásra, lóúsztatásra is használták. Gyakran olyan mély víz volt benne, hogy említenek eseteket, amikor bele is fulladtak.

Kopostyán: "Ott égy hajlat van, oszt tavasszaa, áradáskó főfakad ott a víz."

Lapistó: régi térképeken még Lapos tóként említik. Ez volt a falu másik természetes vízlefolyója, gyűjtője. Ide is libákat hajtottak fürödni a gyerekek, persze ők is meg-megbuggyantak benne. Kb. 70-75 éve még néha olyan mély volt, hogy kisgyermeknek veszélyt is jelentett.

Mosó-part -Pándzsó: Az első nevét azért kapta, mert idejártak régen az asszonyok mosni. A faluból a Dunára ezen az utcán is ki lehet jutni. A töltésnél ér véget a Kinizsi utca. Erre a területre ma is használjuk a Pándzsó nevet, melynek eredete nem ismert, jelentése talán sűrű, keszekusza lehet, mivel itt régen sok kis ház állt sok apró telken nagy összevisszaságban.

Nána: Valamikor Vigyázázó Sándor és Ferenc tulajdona volt. Csárda is volt itt. A csárdát Beliczai Andor nyugalmazott főszolgabíró pusztíttatta el a Magyar Tudományos Akadémia részéről.? Ekkor Nána az Akadémia birtokába került, mert a Vigyázó grófok "ráhagyták".

Paksi-köz: "A Kántor-körösztné eevezető út a Biskóji réhő mögy, amarra mög Kalocsa felé." Ezen az úton közlekedtek, míg a mostani út meg nem épült, a Duna mellékiek Kalocsára, azok meg Paksra.

Páskom: legelő volt. Sokáig szeptember 1-én itt tartották az uszódi vásárokat is. Ez országos állat és kirakodóvásár volt. 1956-ban még megtartották, én "karonülőként" még voltam kint.

Kuglófsütőkben a kuglóf. Az összehordott kazánon a gazdájának a monogramja.

/Janó Ákos 1964./

Pislogó-Pislogató: Ez a berendezés szabályos felvillanásaival a hajóforgalomnak fontos része. Ezt nevezik pislogónak, de a körülötte levő területre is átvitték a nevet.

Proletár földek: "Polétároknak" mondják, 1918. után az uszódi nincstelenek kaptak az egyházi birtokból kevéskét. Újmajorból 50, Nánából 20 holdat.

Rángató düllő: Ez Pálföldéhöz tarozott. Igen agyagos, nehéz munkálatú föld volt." A lovaknak rángatni köllött a zekét, símán, röndössen nem tutták húzni".

Selyek: Nagyobb részben lapályos föld. Leginkább kukoricát termeltek rajta, mivel azt tavasszal akkor is lehetett vetni, ha korábban még állt rajta a víz.Itt folyik a Selyek ér, amit az 1930-as években csatornává mélyítettek. Róla kapta a terület a nevét. Volt itt egy kiemelkedés, amit Selyek szigetnek hívtak. Ezt még árvíz idején se öntötte el a víz.

Megosztás a facebookon