Betegápolás, kapcsolat az elmúlással

A parasztemberek életében olyan egyensúlynak kellett lenni , mint a képen látható szikla finom egyensúlya. 

Már életük bizonyos szakaszában készültek a végső útra. Na, nem mindennap ezzel a gondolattal keltek és feküdtek!

Az asszonyok téli időszakban elkészítették a csipkével szegett koporsói lepedőjüket, sőt a férjükét is. Ahogy idősödtek, vagy nagy betegség esetén, meghagyták, melyik szoknyába, réklibe öltöztessék fel majd őket, melyik kendőjükkel kössék be a fejüket.Szemfödélről csak akkor gondoskodtak maguknak az asszonyok, ha volt egy különlegesen szép, vagy kedves vállkendőjük. Akkor meghagyták, hogy majd azzal takarják le őket a koporsóban. "Hiúság! Asszony a neved!" Ha a betegségből ki is gyógyultak, a ruhájukat ettől kezdve összekészítve tartották a szekrényben. Nyaranta kitették a levegőre szellőzni.

Volt, hogy szerencsére 20 év is eltelhetett, míg szükség lett rá.

A katolikusok úgy imádkoznak: A készületlen haláltól ments meg Uram minket! Nem csak a hit szempontjából volt ez fontos!

Hirtelen halál esetén megbomlott az a bizonyos finom egyensúly.

A régi világban otthon történt a betegek, idősek ápolása, gondozása. Ez gyakran nagyon megnehezítette a mindennapi munkák elvégzését. Ezért a családban ebből mindenki valamilyen szinten kivette a részét. A gyerekek is. Közben megtanulták a tapintatot, az idősek tiszteletét, látták, hogyan kell beteget ápolni, elsajátították az ilyenkor illendő viselkedési formákat, tennivalókat.

Nem csak az ápolás történt a családban, de a földi életből való távozás is.

Ezért is lehetett más az akkori emberek viszonya a halálhoz, mint manapság a miénk.

 

Megosztás a facebookon