Poroczka nagyapám sokat dolgozott az Egyetértés Tsz-ben. Nagyanyám gyönyörű hímzéseket készített kalocsai mintával. Még most is őrzöm azokat, amiket én kaptam tőle. Ha ünnepi alkalomkor az asztalokra terítem, mindig hálás szívvel gondolok szorgos kezeire. Mennyit kellett azokon öltögetni! Itt hagyta magából az emlékeimen kívül a keze munkáját is.

Két nagyapám egy téli harkányi üdülésen. Akkor az uszódi Tsz-nek volt Harkányban üdülője, ahol a tagok eltölthettek néhány napot, s élvezhették a gyógyvíz jótékony hatásait.

Megosztás a facebookon

Mennyi második házasság, mennyi féltestvér! S mind a háború miatt.

Nagyapám Poroczka János 

Apja Poroczka János, anyja Kardos Erzsébet Foktőről. Nagyapám szintén elvesztette az apját az I. világháborúban. Anyja ismét férjhez ment. Második férje Kopasz Ignác volt, akitől egy lánya, Kopasz Erzsébet/Bözske néném/ született. Ez a Kopasz tyatya az 1930-as évek elején kiment Amerikába, hogy segítse családját. Onnan írt egy levelet a lánya névnapjára. Ez a kézzel írt levél a Vén cigány című műdal minden versszakát tartalmazza. Én őrzöm. Aztán szegényen hazajött.

Nagyapámat nagyszülei, Poroczka János és Benedek Lídia nevelték. Az iskolában jó eszű gyerek volt. Az akkori tiszteletes úr minden áron taníttatni szerette volna, ám a nagyszülők ezt nem engedhették. Ki dolgozott volna akkor a gazdaságban?

Szép legénynek számított, földjük is volt, így kapós volt a lányok között. Neki nagyanyámon, K.Nagy Juliannán akadt meg a szeme. Az még 16 éves volt, ám teherbe esett tőle. Így a lakodalmat nyáron meg kellett tartani. Édesapám tehát "koraszülött" lett. 3 hónapra született! 

Nagyanyám, K.Nagy Julianna, nagyapám, Poroczka János, apám az obonyos kisgyermek, Poroczka János, dédanyám Kardos Erzsébet, nagynéném Kopasz Erzsébet/Bözske néném/.

Rengeteget dolgoztak a földeken, lovas kocsival Kiskőrösre is jártak piacokra. Még nem hordtak pénztárcát. Az árult pénzt nagyapám csak a zsebébe tette. Mire hazaért a pénz sehol, valamikor kirázódott a zsebéből.

Ment ő vissza lóhalálában az úton, de bizony már nem találta! Mindig emlegették, talán az volt a legjövedelmezőbb piac!

Megosztás a facebookon

Egy kis kacskaringó, mint amilyen az élet.

Sánta Mari néném feleségül jött Uszódra Fekete Ignáchoz, akinek az édesapja Homokmégyi volt. / No az is érdekes, nem mindennapi eset volt, hogy egy mégyi katolikus legény elvett egy uszódi református leányt Bazsó Zsófiát/. Nagynéném anyai jussát kiadta Kopasz dédapám. Persze! "Főd, főd!" Ki is stafírungozták. Menyecskének jött, de mint a lányukkal, úgy bántak vele az ipa, napa. Hamarosan megszületett első lányuk, Fekete Mariska néném. Majd jött a második világháború, ahonnét Fekete sógor már betegen tért haza. Vidám, mulatós ember volt. Kovács nagyapámat is nagyon szerette. Megszületett második lányuk 1950-ben, Fekete Juliska. Már Pestre hordták kórházba. A családot kilakoltatták Poroczka Lidi nénémékhez. Aki ismerős Uszódon, annak elég, ha csak azt mondom, a dombi Nemesékhez.

Fekete szülét/Bazsó Zsófiát/ pár hónapra börtönbe is zárták. Sajnos a fiatal, két gyermekes apa 1951-ben elhunyt. A két fiatal boldogsága nem tartott sokáig. Mari néném a két lánnyal itt maradt az apósával, anyósával. Azok segítettek felnevelni őket. Itt volt neki még édesanyám, Kovács nagyapámék, akik nagyon szerették. De soha nem ment férjhez.

Így kerültünk el a történetben Uszódra, a család uszódi ágára. Bár mikor még Berán tiszteletes úr még élt, egyszer módomban állt betekinteni a református egyház régi anyakönyveibe. Gyönyörű, ám nagyon nehezen olvasható írásokat böngésztem. 1823-as bejegyzésben találtam először Poroczka József nevet, aki házasságot kötött valakivel, akinek a neve sajnos nem volt olvasható, vagy több idő kellett volna a tanulmányozásra. Azt pedig tudjuk, hogy régen Foktőn sok Poroczka élt. 

Nézzük édesapám, Poroczka János ágát!

Nagyanyám K. Nagy Julianna lánykori képe. Jól látszik a népviseleti öltözetben, hogy jóval hosszabb a szoknya, mint később, hogy lakk derékövet visel. Ez csak akkor maradt el a viseletből, amikor bejött az angora nyúl, aminek a szőréből hófehér vagy szürke pruszlikot kötöttek.

Apja K.Nagy Lajos az első világháborúban elesett. A Hősök terén levő emlékművön megtalálható a neve. Nagyanyám mindig vitt oda virágot halottak napján. 

 

Megosztás a facebookon

Édesanyám féltestvére, Sánta Mária Foktőn maradt a Kopasz nagyszüleinél férjhez menéséig. Azok módos gazdák voltak. Dédapám Kopasz Imre akkor halt meg, amikor én születtem. Nem ismerhettem. Sok állatot is tartottak, amihez béresek munkáját is igénybe vették. Volt természetesen bevétele, de azt mindig visszaforgatta, újabb földeket vásárolt. 5 unokája volt, akiket nagyon szeretett. Gyakran volt mind egyszerre náluk. A fáma szerint nyáron levitte őket a pincébe, ebéd előtt fél-fél deci bort itatott meg velük, mondván, az kell az emésztéshez. 

Dédanyám Bali Zsuzsanna mindig sok emberre főzött. Unokák, béresek aratók ülték körül az asztalt. Hetente kétszer sütött kenyeret. Behozta neki a juhász a birka tejet, amiből sajtot készített főleg eladásra. A savóból megitatta az unokákat, hogy egészségesek legyenek. Azok persze  ezt nem szerették. A birka sajtok a kamrában értek egy gerendán. Azt tartották, akkor jó, ha a kukacok kipattognak vágáskor belőle. Furcsa gusztus! A tojás legtöbbjét eladta, hízott libát, kacsát szintén. Ebből volt pénze a konyhára amit meg kellett venni, erre-arra. Egy libát azért levágott! Az aprólékból levest főzött, azt kiszedte a léből, elkészítette ludas kásának. Nagy lapos kásás tálra rakta. A májat apróra metélte, megsütötte, s a kása tetején elosztotta. Megsütötte a két szárnya combját, a két nagy combját és a mellét. A libának a nyaka bőrét egészben lehúzta, töltelékkel megtöltötte. Akár hányan is voltak, mindenkinek jutott az egy libából!

A mosáshoz volt 1-2 asszony segítsége. Abban a korban ők csak fehér vászon inget, alsóneműt, a férfiak nyáron fehér bő gatyát használtak. Nem mostak, csak havonta egyszer, hisz nagyon nagy munka volt az! A szennyesnek a kamrában volt egy rúd, arra dobták fel, míg mosásra nem került a sor. Dédanyám maga főzte a szappant, amivel mostak, esővizet melegítette hozzá. Nagy üstök, fateknők, lugzó kellett ehhez a munkához. A rengeteg munka ellenére szép kort ért meg. Ismertem. 6 éves koromban halt meg. Sajnos arra nem adott dédapám pénzt, hogy fénykép készüljön róluk. Az nem föld volt!

Mari néném igyekezett férjhez menni! Uszódon, jártában-keltében ismerte meg Fekete Ignácot. Menyecskének jött, hisz a féltestvére, édesanyám, nevelőapja, nagyapám is itt volt, meg külömben is ez volt a szokás.

 

Megosztás a facebookon

Uszódon folytatom az ősöket. Bár a két falu közötti házasságkötések miatt a történetet át meg átszövi a két falu közti kapcsolat.

A képen Uszódról balról Boldizsár Zsófia, a kislány Poroczka Lídia, mögötte Poroczka Zsófia, apjuk Poroczka Gábor.

Összetört nagyapámnak nem volt könnyű átvészelni szeretett felesége halálát. Nevelt lányát, Sánta Máriát/Fekete Juliska, Mariska későbbi anyját/ a Kopasz nagyszülők vették gondjaikba. De ő tudta, hogy édes lányának anya kell, aki felneveli. Többször találkozhatott Foktőn Poroczka Gábor családjával, akiknek foktői kötődésük volt. Akkor már Zsófia nevű lányuk férjhez ment, majd elvált egy nagyobbacska lánnyal. Ez abban az időben bátorságra vallott mostoha nagyanyám részéről. Ő sem lehetett egy akarat gyenge asszony! Az özvegy embert és az elvált asszonyt "összekomendálták". Magyarán, a szülők megbeszélték, az érintettek az ismert okok miatt elfogadták a döntést. Szerelemről szó sem volt! 1935. nyarán nagyapám édesanyámmal nagy sírások közepette átköltözött Uszódra, miután elvette nagyanyámat, elfogadva annak nagy lányát is. Tisztelték, becsülték, támogatták egymást életük végéig annak ellenére, hogy nagyanyám mindig tudta, Tyatya sokszor álmodik első feleségével. Édesanyám és mostoha testvére Sívó Zsófia jó testvérek lettek, s voltak egész életükben.

 A mostoha testvér Sívó Zsófia, aki szintén a szülők közbenjárására ment férjhez Tóth Gy. Jánoshoz. Gyermekük nem született. Nekem szerető nagynéném és sógorom voltak, akiket én is nagyon szerettem.

Megosztás a facebookon

Sohasem ismert nagyanyám

Vér szerinti nagyanyám Kopasz Zsófia Foktőről. Első férjét elveszítette az első világháborúban. Egyedül maradt egy kislánnyal. Nagyapám őrülten szerelmes volt belé. Persze egyik család sem támogatta a kapcsolatot. A Kopaszok a kislány vagyonát féltették, a Kovácsok nem egy 3 évvel idősebb, gyermekes asszonyt akartak legidősebb fiuk mellé. De ők dacoltak mindennel és mindenkivel. Végül összeházasodtak. 1931-ben megszületett közös gyermekük Kovács Zsófia,az édesanyám. Ám a boldogság csak 3 évig tartott. Az agyhártya gyulladás 2 hét alatt elvitte. Nagyapám élete végéig szerette. 

Megosztás a facebookon