Falunk régi egészségi állapotáról 1907-ből és 1911-ből

A képeket Okvátovity Róbertné Szabó Szilvia tette közzé családi albumukból

 

Hollander Hugo dr. A malária elterjedése Magyarországon 1907.

Falunkra vonatkozóan a következőket írja:

"A betegség ma már csak szorványosan lép fel, de mint ilyen - kevés kivétellel - a járásnak majdnem valamennyi lakott helyén előfordul. A Duna folyam maga, amióta az szabályoztatott, a malária epidemiológiájában (előfordulásában) ezen az országrészen ma már alig szerepel tényezőként, arra példa - az észak felől szomszédos dunavecsei járásban tapasztaltakon kívül - azon egész sora a dunamenti községeknek, mint Foktő, Úszód, Dunaszentbenedek, Géder-lak- a malária-betegség oly ritka, hogy évek múlnak, míg egy-egy ilyforma betegség előfordul."

A Rákos Vidéke 1911-ben ezt írta:

"Ismét kolera. Az újpesti kolerajárvány megszűnésekor reméltük, hogy ez a szörnyű kor végleg meg fogja kímélni vármegyénket a további rettegéstől. Az öröm korai volt, mert a dunamenti kalocsai járásban, hol már Foktőn, Géderlakon s Fajszon fordultak elő kolera megbetegedések, halálesettel vegyest, a szomszédságukban lévő Úszód községből érkeztek távirati kolerajelentések vármegyénk alispánjához. Posztobányi Jánosné és István fia egymást követő két nap alatt koleragyanús tünetek közt meghaltak, bélrészeikből a kolera laboratorium ázsiai kolerát állapított meg. Györgyi főorvos a helyszínre kiszállt.

 

Régi visszaemlékezések alapján elmondhatjuk, hogy a fekete himlő is jelen volt még az 1900-as évek fordulóján. A mai idősek emlékeznek gyermekkorukból olyan idős emberre, kinek az arca ennek nyomait viselte. Erről orvosi jelentést nem találtam. 

A tüdőbaj is válogatás nélkül szedte áldozatait. Beszélnek az emlékek egy katolikus fiatalasszonyról, aki miután férjhez ment egy homokmégyi katolikus legényhez, megtámadta a betegség. A szülei tehetősek voltak, mindent megtettek lányukért. Még "hegyek közé" is küldték szanatóriumba. Úgy tűnt, legyőzte a kórt. Gyermekük született. Sajnos csak pár napig élt. Nemsokára a fiatal anya is követte.

A vő ottmaradt az anyóséknál, mert fiukként megszerették. Annyira, hogy mikor újra nősült és uszódi református özvegyasszonyt vett feleségül, még azt is menyükként tartották.

"Ujan vót annak a beszéggye fijatalon, mint a sejömcukor"- mondta róla ez a második felesége.

Kommentek
  1. Én