Poroczka Erzsébet a nagynéném

Édesapám után 8 évvel, 1939-ben született meg nagyanyámék második gyermeke, Poroczka Erzsébet.

Amikor apám elvette anyámat, nem sokáig bírták a szülőkkel való együttélést. Nagyapám odaállt a trágyadomb mellé a lovaskocsival, "Na dobjátok meg!" felkiáltással otthagyta őket. Akkor anyám nagyon kifakadt. Addig is nyelt, hallgatott, hogy az ő apja ilyen-olyan lusta, hát most kitört belőle: Az én lusta apám sose hagyta volna, hogy asszonyok villázzák a ganét! Hogy tetszett volna ez Poroczka nagyapámnak?! Ha moziba mentek volna, s apám utána megkívánt volna egy pohár sört, mindig kérni kellett a rávalót. Azt se szívesen adta: már megint az a mozi! Mindenkit hajtott, dolgoztatott a családban.

Amikor 1954-ben apámat elvitték Nagykanizsára katonának, édesanyám házbérbe ment a szomszédba, abba a házba, amit most bontottak le Holló Judusék. De vele aludt Bözsi néném is!

Amikor megszülettem 1956-ban, még voltak uszódi vásárok. Engem karonülő babaként nyáron vitt magával a vásárba. Úgy hasonlítottam rá, hogy akik nem ismerték, azt hitték, a lánya vagyok. 

Aztán férjhez ment, a benedeki Nyaka Sándohoz. Ő már fehér menyasszonyi ruhában esküdött.

 

Kommentek
  1. Én