Paprikatermesztés Uszódon I.

Az első három képen Bedi Gyula fotókon örökítette meg a hétköznapi uszódi népviseletben dolgozó asszonyokat.

Bedi Gyula fotóján az asszonyok hétköznapi viseletben szedik a csüngő fűszerpaprikát.

 

Az 1750-es évektől, tehát nagyon korán, elterjedt a fűszerpaprika termesztése a Duna melléki falvakban. kalocsai paprikát először Dusnokon, Fajszon, Bátyán, Foktőn és Uszódon termesztették kiskertekben.

Akkor régen, de még gyakran ma is, helyre vetették. Jó idő esetén már március végén, de április elején mindenképp a mag a földbe került.

Mivel a maggal spórolni kellett, nem használtak vetőgépet

A finomra munkált földbe kapahímre vetették. Ehhez 3 emberre volt szükség, ám szükség esetén a férj és feleség is meg tudta oldani. Sorolóval a férfi először meghúzta a sorok helyét, majd azokat 4-5 cm mély barázdává mélyítette kapával. Ebbe az asszony csuprosan, kapavágás távolságnyira 5-6 szem magot tett. Kapával takarták rá a földet. Ekkor még csak a takarásnyi távolság volt a sorok között, hiszen kis területen vetették ezt a növényt, minden munkáját csak kézzel végezték. 

Ahogy nőtt a terület, úgy vonták be  a munkába a lovak által húzott ekét. Itt már a sorokat legalább 50 cm távolságban kellett vetni.

Kezdetben csak csüngő paprikát ismertek. A Tsz-ek idejében terjedt el a "fönnálló" és a cseresznye paprika fajtája. Csak 1960-as évek után neveltek paprika palántát és ültették ki azt a szabadföldbe.

Munkálatai:

Úgy tartották, ez a növény azt szereti, ha állandóan foglalkoznak vele. Meg is tolózták minden eső után, legalább háromszor, de ha szükségesnek látták akár többször is megkapálták, a töveihez földet húztak, vagyis "töltögették". Természetesen nem ismertek más gyomirtást.

Augusztusban, szeptember elején kezdték szedni, de mindig csak a teljesen éretteket, pirosakat. Vesszőkosárba dobálták, majd zsákokba töltötték, hogy hazavihessék. 

Annuska néni és Tóth Pál Mari 

Bizony ki-ki kellett a derekakat nyújtani az egész napos munka közben.

A paprikát a zsákokból otthon a "házalá", ami a kőfallal védett ereszt jelentette, öntözték. 

Esténként nagy zsákvarró tűbe madzagot húztak, s a csöveket füzérekké fűzték. Az átszúrás a zöld csutánál történt, s a csöveket 3-4 felé rendezték el a fonálon, hogy majd a levegő mindenütt egyenletesen érje.

 

Fűzés közben már félredobták a hibásat, füstöset, letört csutájút. Ezt az ól padlásán szikkasztották.

A szép piros fűzéreket felaggatták az eresz gerendájába vert szögekre. Ott szikkadt a paprika. Majd jöttek a kereskedők és felvásárolták. Csak annyit hagytak, amire a családnak szüksége volt.

 

Kezdetben törött paprikát nem adtak el a piacon, utána is legfeljebb egy-egy fűzért. Csak jóval később kezdődött ezzel a piacokon való kereskedés. Nem is tehették, hiszen 200-400 kvadrát földet használtak csak erre.

 

 

 

Kommentek
  1. Én