Vőlegény, menyasszony öltözése

Még vége se volt az ebédnek, a menyasszonynak, vőlegénynek öltöznie kellett.

A vőlegényen fehér ing, lila vagy bordó melegüng, fekete mellény, fekete kiskabát, csizmanadrág, csizma, fején kalap volt.

Az 1950-es évektől kezdett a pantallós, kabátos divat elterjedni. Ehhez már cipő illett, kalapot sem tettek a vőlegény fejére. Az öltönyt varratni kellett, szabó pedig csak Kalocsán vagy Pakson volt. Mivel rendszeres volt  hajójárat Paksra, az uszódiak odajártak bevásárolni, szabóhoz is. Kalocsára a busz naponta csak ritkán járt.

Ezt az öltönyt aztán a falusi emberek igazán megbecsülték, kihasználták. Ezt viselték minden ünnepi alkalmon, legyen az örömteli, pl. poszéta/keresztelő/, vagy szomorú, mint a temetés.

A menyasszonyt öltöztették. Volt akinek tellett új ruhára, volt akinek nem.

Régen a fekete ruha volt az esküvőn megszokott, a gazdagabb lányoknak aranycsipkés főkötő volt a fején.

Az 1950-es évek elején változott a divat, s kezdtek a menyasszonyok fehér selyem szoknyába, réklibe, köténybe öltözni.

Az árva, félárva lányok ekkor is feketébe öltöztek.

A következő ruhákat adták a menyasszonyra: rövid ujjú, fehérrel kivarrott ujjú, nyakú ing, fehér pöndő, fart kötöttek, 6-7 keményített hófehér csipkés aljú alsószoknya, színessel hímzett pruszlik/ujjatlan, elől gombos, szoros mellényke, ami a melltartó szerepét is betöltötte/, a színes vagy fekete selyem vagy bársony felső szoknya, a hozzá illő rékli, a fekete csipkés vagy riselinezett kötény.

Lábukra fehér kötött harisnya, fekete spanglis cipő került.

Hajukat rozmaringágra fonták, kontyba tűzték. Ekkor került a fejükre a fehér viaszvirágból készült koszorú, aminek a szárait a kontyra tekerték, ezzel még azt megerősítették.

Majd felkerült nyakukra  a kétsoros gyöngy, hátul fehér, rózsaszín, kék masnival. Készen állt az ékes menyasszony.

Eddigre megérkeztek a vendégek és a zenekar.

Legtöbbször rezesbanda volt, de hívtak citera zenekart és cigányzenekart is. Utóbbiak benedekiek voltak, a Csicsóék. Köztük muzsikált egy asszony is, aki különösen tudta mulattatni a vendéget.