Vacsora a lagzikban

Az állatok ellátása után mindenki átöltözött. Az asszonyok másik szoknyát, réklit, kötényt, kendőt vettek magukra. A koszorús lányok akkor mindannyian fehérbe öltöztek, úgy mentek vissza a lakodalomba.

Táncolni kezdtek előbb körben, aztán párokban, hol így, hol úgy.

Lassan a segítségben lévő menyecskék, akiken fehér kivarrott, vagy "riselinözött" kötő volt, fehér ruhás kosarakban hozták a tányérokat, mások a poharakat rakták asztalra/már említettem tán,hogy 1dl-es volt a szokás/, megint mások az evőeszközöket, a kanalat, villát, sót, borsot és a kenyeret hordták fel. A férfi segítségek üvegekben hozták a bort, szódavizet is tettek melléjük. Lassan elcsitult a tánc, mindenki leült.

A menyasszony, vőlegény, násznagy, koszorúsok bent ültek a szobában. A többi vendég a színben, istállóban, sátorban, ahol meg volt terítve. Nem nagy lakodalmakat tartottak, így általában csak két felé kellett a vendéget ültetni. 

Az asztaloknál nem párokban ültek, hanem a lányok, asszonyok egy kupacban, hisz így többet tudtak beszélgetni, a férfiak az asztal másik végén szintén egy kupacban, hogy iszogatni, mulatni tudjanak.

A szakácsné a bográcsból tálakba merte a tyúkhús levest tésztával és az aprólékokkal/lábak, nyak, fej, szív, zúza, tojás/. A levesben főtt zöldséget nem tálalták fel. A segítségben levő asszonyok már ott álltak készenlétben, hogy a vőfény intésére felvegyék a forró tálakat, mögéje sorakozzanak. A vőfény így konferálta fel a levest:

Érdemes uraim nem üresen jöttem,

tálakkal terhelve mind a két kezem.

De mielőtt még hozzányúlnának a kanalakhoz,

buzgó szívvel adjunk hálát az Úrnak!

De hogy én itt soká ne papoljak,

e forró tálaktól sebeket ne kapjak,

vegyék el kezemből ezt a forró tálat,

amelyet az ujjaim tovább már nem állnak.

A hátam mögött is áll egynéhány asszony,

azoknak is süti a kezét nagyon.

Ne tántorogjon hát előttem senki,

mert a nyakát le fogom forrázni!

Itt van hát a leves, az étkek alapja,

násznagyuram a példát megmutatja.

Jó étvágyat kívánok!

/6-7 személyenként tettek le egy tálat/. A vőfény és a segítségek figyelték, hol ürül a tál, már hozták a teli tálat, s kicserélték. És ez nagyon fontos! Uszódon soha nem vették fel az üres tálat addig, míg azonnal nem tudtak a helyére telit rakni!

A vőfény és a segítségek felváltva ettek, s már siettek is felszolgálni.

A zenekar is igyekezett bekapni a levest, mert az nem járta, hogy sokáig csönd legyen! Szép lassú/hallgató/ nótákat játszottak. Akkor még, az ő hangerősségük mellett lehetett beszélgetni is.

A szakácsné már közben tálalta  paprikást /tyúk, később marha vagy birka/, vagy a töltött káposztát. Említettem, hogy szegényebbek, de valószínű, hogy spórolósabbak is voltak a lakodalmak. A későbbi években, sok uszódi lakodalomban még ma is, ez a két fogás egyszerre kerül asztalra, felváltva.

No, de a paprikás beköszöntését majd csak legközelebb mondom el.!