Indulás az esküvőre

A fiús háznál a vőfény fogta a botot és a borral teli koma üveget/ hosszú nyakú, lent totyakosodó üveg/, amire egy asszony ráillesztette a kerekre fonott kúcsos kalácsot. A vőfény hangos szóval magához ragadta az irányítást.

Tisztelt násznagyuram és kedves vendégek!

Eljött az idő, mit maguk is reméltek.

Bekövetkezett a nehezen várt óra,

mely az életben csak most változik jóra.

Szép vőlegényünkért, akiért mi jöttünk,

igen szépen kérem, eresszék el velünk.

De előbb kedves szüleivel együtt oda mihozzánk,

hogy útra felkérnénk és elbúcsúztatnánk.

Igen szépen kérem a tisztelt vendégeket,

csendet kérnék,! Tegyék meg nékem ezt a kérésemet!

Ekkor mindenki körbeállt. A vőfény egyik oldalára állt a vőlegény, a másikra a násznagya/tanú/. Velük szemben a szülők, testvérek, mögöttük a vendégek.

A vőfény folytatta:

Tisztelt uraim, csendet és figyelmet kérek!

Szólítom az egész háznépet!

Mert akik itt vagyunk, tán mindnyájan hiszik,

hogy vőlegény urunkat a háztól elviszik.

De mielőtt vinnék szerelmeseitől,

búcsúzik szeretett kedveseitől.

Én leszek tolmácsa, szavam hallgassátok!

Általam búcsúját így zengé hozzátok:

 

Kedves édesatyám, aki úgy szerettél,

ki atyai gonddal felettem őrködtél,

kinek jó szívét nem tudom feledni,

fog.e engem más, mint te úgy szeretni?

Elhagylak jó atyám, elrendeltetésem,

kivel megesküszöm, hogy őtet kövessem.

Köszönöm jóságod, köszönöm hűséged,

Isten oltalmába ajánlak téged!

Bocsáss meg fiadnak, hogyha tán vétettem,

az én gyarló voltom róla nem tehetett.

Légy boldog jó atyám, ezt kívánom néked,

élj soká mindnyájónk kívánt örömére!

 

Ekkor odalépett apjához, megölelték, csókolták egymást.