Lakodalomba hívogató

Áldja meg az Isten gazdáját e háznak,

melynek hajlékában lábaim megálltak.

Ezen tisztes házba bátorsággal léptem,

noha engedelmet senkitől se kértem.

De Kovács Jani keresztapám parancsára

jelentem meg itt, mint hű szolgája.

Meghajtom magamat alázatossággal,

szavamra figyeljenek kérem pontossággal!

Kovács Jani keresztapám kérésére,

az ő kedves lánya mennyegzőjére

tisztelem e háznak derék urát, nejét,

minden hozzátartozó cselédségét.

A mennyegző szerdára van tervezve,

a mulatság délben lészen kezdve.

Jőjjenek el tehát reggel jókor,

tartsuk meg a szokást, mint tartották ókor.

Templomba kísérve az új párt zenével,

áldja meg a pap őket mind a két kezével!

És ha ott leszek, szolgálok mindennel,

engedelmet kérek illő tisztelettel

Többször már nem jövök, most meg azt kívánom:

Isten oltalmába Önöket ajánlom!

A ház népe előtte állt, úgy hallgatták. A kisgyerekek tátott szájjal figyelték, irigyelték is, a csinos, virágos kalapos, vőfénybotos legényt.

A gazda megköszönte a meghívást, megkínálta a vőfényt 1 pohár borral, aki ezután elköszönt és ment a következő házhoz. Mivel nem nagy lagzikat tartottak, 2-3 délután, este behívogatott,

Voltak olyan vendégek, akik a szomszéd falvakban laktak/Foktő, Benedek, Ordas/. Oda lovaskocsival vitték a vőfényt, ment vele a menyasszony, vőlegény is. Nehogy eltévedjen, hisz nem tudhatta, ki hol lakik!

A hívogatás végén a vőfény visszament a gazdához, hogy jelentést tegyen. Természetesen ezt is versben tette. 

Tisztelt házigazdám íme megérkeztem,

kötelességem rendesen végeztem.

Rendesen végeztem minden dolgomat,

meghívtam szerdára a kedves rokonokat.

De én azt az egyet kikérem magamnak,

hogy kigyelmeteket sehova se hívtam.

Azért jó gazdám,bocsássa meg nekem,

engedje el egyszer az én gyengeségem!

Még hát jó gazdám egy szavam vagyon:

Az Isten áldása szálljon le rátok!

Szívemből kívánom!