Templomi ülésrend, hazaérkezés a fiús házhoz

Előző írásomat azzal fejeztem be, hogy a vendégek beültek a református templom padjaiba a nem szokásos ülésrendben. De milyen is volt ez az íratlan, ám ősidőktől öröklődő ülésrend? /Ami a mai időnkben már részben kiveszett, hisz olyan kevesen járnak templomba./

Az uszódi református templom a környék legnagyobb, legszebb ilyen építménye. Kelet-nyugati tájolású. Fő bejárat a keleten, az utcáról van. Itt jártak be a férfiak. A fiatal legények felmentek a karzatra, a nősek,az idősebbek beültek a padokba. Az első sorokba a kis hittanos fiúk helye volt.

A hátsó,nyugati bejárón, ami az akkori iskola udvarából nyílt, a lányok, idős asszonyok jártak. A lányok balra ültek, az idős asszonyok jobb oldali padokban foglalták el helyeiket. A nagylányok előtt, az első padokban a hittanos kislányok ültek.

A déli bejáró a parókia udvaráról nyílik. Itt a menyecskék, idősebb és öreg asszonyok mentek be, valamint a presbiterek és a tiszteletes úr.

Balra az első sor a tiszteletes családjának, vendégeinek volt fenntartva.

A menyecskék koruk szerint foglalták el helyüket a mögötte levő sorokban, majd amikor gyermekük született, egy sorral hátrább ültek. Így a fiatal asszony mire megöregedett, lehet, hogy már a jobb oldalra ült át.

A presbiterek közül a legidősebbek ültek a jobb oldali első sorba, sor szélén a kúrátorral, majd a következő sorokat is csökkenő életkor szerint töltötték fel.

Szép szokás volt még, hogy a kis lányok közül 2-2 volt mindig az ajtónyitogató, aki kinyitotta az érkezők előtt a belső üvegajtót. Ez megtiszteltetés és felelősség is volt egyben.

Ugyan így volt felelőse annak, hogy a karban levő táblákra számokkal kitegyék a dícséretek, zsoltárok számát, hogy a gyülekezet felnézve, már tudja is kikeresni az énekes könyvből.

A templomból már a vőlegény jobbján jött ki a menyasszony. Ismét sorba álltak, s valamilyen utcasarok megkerülésével indultak a fiús házhoz.

Az utcasarok kerülés állítólag azért is kellett, hogy szerencsés legyen a házasság, de nagyobb részt azért, hogy a falu népe még megnézhesse az új párt, a menetet, kinek ki a párja a koszorúsok között, kin milyen szoknya, fejkendő van, kinek állnak legjobban a szoknyái, stb. Miért fosztották volna meg a falut ettől a szórakozástól? Ez jó sokáig beszédtéma lehetett.

A menetben levő férfiak pedig ki-kiléptek a sorból a nézelődő férfiakhoz, s megkínálták őket borral. Így a gazdák boráról is lehetett véleményt mondani.

A vőfényeknél ekkor már csak a vőfénybot volt, mert az egyik üveget a kaláccsal a tiszteletesnek, a másikat a jegyzőnek adták be. 

A zenészek, mielőtt a menet eleje a templom elé ért, abbahagyták a muzsikálást, majd az esküvő utáni induláskor is később kezdtek játszani. Tehát, a templom előtt soha nem illett már hangoskodni.

A lakodalmi menet a fiús házhoz érkezett, ahol az asztalokon üvegekben bor, 1 deciliteres boros poharak, valamint a délelőtt sütött "kúcsos" kalács várta a vendégeket.

Uszódi menyecskék hátulról, ahol a nyakukba kötött selyemkendő mintái, rojtjai is látszanak. Ez persze mai kép. De gyönyörű!!!