Táskaleves és túrós rétes

Ezt az ételt már a nagyanyám sem főzte, de az uszódi konyha része volt hajdanán. Nem szerethették? De a rétest azt igen! A mi vidékünkön csakis sósan!

A gazdasszony a bárhol már leírt módon begyúrta a rétestésztát, majd pihenni hagyta. Párszor közben átgyúrta.

Közben tisztított krumplit, hagymát. A krumplit levesmennyiségű vízben, sóval feltette főni. A hagymából zsiradékkal, törött paprikával rántást készített és félre tette.

Bekeverte a házi túrót sóval. Zsírt melegített, amibe sok házi tejfölt kever, kicsit összeforralta.

Hozzáfogott a rétesnyújtáshoz. A nagy asztalt házi vászon terítővel letakarta, amit csak erre a célra használt. Megszórt liszttel. Indulhatott az asztal körüli járkálás, a rétes nyújtás. A lelógó szélét letekerték, félre tették pihenni, a többit meglocsolták bőven a tejfölös zsírral, töltötték a túróval. Nálunk szögletesre hajtják a rétest, nem rúd formában. Fedővel olyan hosszúra vágták, amilyen a tepsi volt, amit szintén zsírral kikentek már előre. Már mehetett is a sütőbe!

A rétestészta pihent szélét is nyújtották, annak a szélét is letekerték, pihentették.Az asztalon levőt ismét locsolták, töltötték, tekerték, sütötték.

Végül a legszéle tészta is megpihent, lehetett nyújtani, locsolni, sózni, tekerni, sütni.

Amíg ez az utolsó tepsi kisült, a megfőtt krumpli levesre ráöntötték a rántást.

Az üres rétest, ami vastagabb volt már a többinél, a leveses tálba törték nagyobb darabokra, majd ráöntötték a krumpli levest. Erre tehettek tejfölt is.

Ismét kétfogásos ebédet tálalhatott.