Még néhány emlék 1956. novemberéből

Ahogyan a hivatalos leiratban van, és ahogyan néhányan emlékeztek ezekre a napokra

Boldizsár János és Tóth Ráchel eljegyzési képe

 

November elején tanácselnökké választották: Korsós Gábort.

Leszármazottja nem él a faluban. Unokája : Korsós Zoltán /Csonka Mária fia/

Korsós Gábor Uszódon született 1919-ben. Anyja: Kovács Erzsébet. Iskolai végzettsége: 6 elemi. 1956. október 27-én a nemzeti bizottság tagja lett és őt delegálták a járási nemzeti bizottsághoz. A forradalom után a községi tanács vb elnöke lett. Nem indult ellene eljárás.

 

Hajdú Bálintné Boldizsár Lídia szüleinek lakodalmi képe

 

Esküvői képük

Boldizsár János: Uszódon született 1916-ban. Anyja neve: Sivó Lídia. Iskolai végzettsége 6 elemi. 1956-ban a községi vb tagja volt. A forradalom alatt tagja lett a nemzeti bizottságnak, és szervezte a FKgP újjáalakítását. Nem indult ellene eljárás.

Fogatos volt.

Boldizsár János

Az iratokban még szerepel:

B.Bazsó László: Uszódon született 1907-ben. Anyja neve: Kocsis Rozália. Iskolai végzettsége 6 elemi. A forradalom alatt tagja lett a községi nemzeti bizottságnak, javasolta az államosított házak és a téeszbe betagosított földek visszaadását. Szervezte az NPP községi szervezetének újjáalakítását, annak elnöke lett. Nem indult ellene eljárás.

Marosvölgyi László: Dusnokon született 1920-ban. Anyja neve: Marcsetkó Éva. Iskolai végzettsége 6 elemi. 1956. október 27-én a községi nemzeti bizottság elnöke lett. A megtorlás során preventív/megelőző/ őrizetbe vették.

Szécsényi István: /nem uszódi/ Szekszárdon született 1900-ban. Anyja neve: Héjas Julianna. Iskolai végzettsége 6 elemi. Foglalkozása: földműves. A forradalom alatt részt vett Kalocsán az ottani tüntetéseken. Egy autóbusszal tüntetőket vitt magával Uszódra, ahol felolvasta a Kalocsán szerzett követeléslistát. Okt. 27-én tagja lett a községi nemzeti bizottságnak. A megtorlás során két esetben is preventív/megelőző/ őrizetbe vették.

Néhány emlék ezekről a napokról:

- A fél hetes hajót vártuk haza Pestről, amivel édesanyámnak is érkeznie kellett volna, csakúgy, mint a többi kofának. Nagyon hideg idő volt. Mi, gyerekek játszottunk a hajóállomásnál. Sokat vártunk, de a hajó csak nem jött. Sem aznap, se másnap. Én nagyon felfáztam, feküdnöm kellett ezután. Volt aki egy hét után valahogy hazakeveredett, de édesanyám csak két hét múlva ért haza, mesélte a lövöldözést.   

 

- Én a többi gyerekekkel felmentem annak a háznak a padlására, ahol most Szakál János bácsi lakik, s onnan átlestünk a községháza udvarára. Láttuk, hordták ki a papírokat, kiabálták, hogy a tanácselnököt is rá kéne ültetni, úgy meggyújtani. Aztán elégették azt a sok papírt.     

1956. novembere Uszódon

Eredeti dokumentumok egy ember életéből

Bazsó Gábor, Vörös Mária nagyapja

 

Uszódon született 1907-ben.

Anyja neve: Barna Lídia.

Iskolai végzettsége 6 elemi.

Foglalkozása földműves.

1956. október 27-én a községi nemzeti bizottság elnökhelyettese lett. Nem indult ellene eljárás.

 

Képek életéből

 

1935.

 

Katonaként a második világháborúban

Álló sor, balról a 4.

 

Egy levél a hadifogságból 1948-ból

 

Több holdas gazdaként még a fogságban is a termés felől érdeklődött. 

 Köszönet Mészáros Sándorné Vörös Máriának a megőrzött, közreadott dokumentumokért.

Ez történt Uszódon 1956. októberében

Bács-Kiskun Megyei kronológiája és személyi adattára 2. 1956 eseményeiről

Bencze Márton katonaként

 

Keveset tudtunk arról, hogy valójában mi történt 62 évvel ezelőtt pontosan falunkban a budapesti forradalommal egy időben. Voltak mende-mondák, ám valójában még élt a régi beidegződés, s nem szívesen beszéltek róla azok sem, akik láttak, hallottak valamit.

Kutatásaim során azonban pontos adatokra leltem a fent leírt adattárban. Így ebben az időszakban ezt közreadom minden változtatás nélkül, ahogy a leiratban van. 

A képeket köszönöm mindazoknak a hozzátartozóknak, akik az említettekről megkeresték, s hozzám eljuttatták.

Uszód

Október 26.

- Bajáról teherautóval 40-50 fiatal jött a faluba. A tanácsházáról leverték a Rákosi-címert, elégették a Szovjetunió térképét.

Október 27.

- Deák Pál kalocsai és Szécsényi István uszódi lakos vezetésével ezúttal Kalocsáról érkeztek tüntetők. Gyűlést hívtak össze, amelyen Deák Pál beszédet mondott, majd Szécsényi István felolvasta a Kalocsán szerzett forradalmi követeléseket. Ezután megválasztották a Nemzeti Bizottságot.

A testület elnöke Marosvölgyi László, elnökhelyettese Bazsó Gábor lett.

Tagok:

Korsós Gábor, B.Bazsó László, Takács István, Simó Lajos, Nickli József, Hajdú Bálint, Boldizsár János, Szécsényi István, Bencze Márton, Pach János, U. Tóth Károly, Kiss Sándor.

A Járási Nemzeti Bizottsághoz Korsós Gábort delegálták. B.Bazsó László javaslatára a nemzetőrséget is megalakították.

A Nemzeti Bizottság bevonta a vadászfegyvereket, tervezte az államosított házak visszaadását, és élelmiszergyűjtést szervezett a főváros megsegítésére.

A gyűlés után Poroczka Bálint, Borsi Sándor, és H.Simon Gábor vezetésével a tüntetők elégették a begyűjtési iratokat.

- A pártszékház és a rendőrség tábláit Kiss Bálint és Nemes Bálint uszódi lakosok leverték.

November 1.

- Koszorúzási ünnepséget tartott a Nemzeti Bizottság az első világháborús magyar hősi emlékműnél, ahol Sziklai Pál beszélt.

-Megkezdődött a pártok szervezése.

A Nemzeti Parasztpártot B.Bazsó László, az FKgP-t Boldizsár János igyekezett megszervezni.

-A dunaszentbenedeki Halák László vezetésével érkező tüntetőcsoport leverte a Rákosi Mátyás utca tábláit /ma: Mátyás király utca, azelőtt:Kecskeméti utca/ és a párthelyiségben megsemmisítette a kommunista jelképeket.

Sipos Juci néni, Bencze Erzsi, Bencze Marczi bácsi

Uszód régi utcanevei

Ha van a tarsolyodban még valami, kérlek, oszd meg velem!

Erdei István tavalyi őszi képe madártávlatból az ártéri erdőről.

 

 

Ha idegen jön falunkba, valakit keres, egy idős embernek hiába mondja az utca nevét, házszámot. Ő bizony így nem tudja! Vagy a név meghallása után tud csak útbaigazítást adni. Ám még az sem biztos! 

Miért?

Ragadvány nevek nálunk nincsenek használatban, ám sok Tóth vezetéknevű élt mindig itt. Őket betűkkel különböztették meg. Ezek a betűk biztosan jelentettek is annak idején valamit. Pl. M.Tóth, K. Tóth, Tóth Győr, B. Tóth, Tóth Pál, Poroczka Tóth, Tóth Baranyi, stb. Nem volt mindegy, melyik Tóthot keresték éppen, ő hol lakott.

Egymás között a falusiak nem használták a hivatalos utca neveket. Megpróbáltam a mai Uszód térképére ráhelyezni a régi elnevezéseket.

 

Amit még valaki tud, szívesen veszem, ha megosztja velem. Kiegészíteném a térképet.

Pl. Hogyan emlegethették a mai Széchényi utcát?

Az utcákat közök kötötték össze, ahol csak gyalog lehetett jobbára lerövidíteni az utat. Ezek már beépültek, eltűntek. A Kossuth utcát a Petőfi utcával Holló Juditék udvarán keresztül a Kis köz, a Petőfit az Árpád utcával Barna Gabiék háza mellett egy szűk köz tette gyorsabban átjárhatóvá.

Némelyik elnevezésnek még emlékeznek az eredetére, másoké a múltba vész.

Nézzük sorra!

Derék út vagy később Fő utca: a falu derekán keresztül kötötte össze Uszódot Dunaszentbenedekkel és Foktővel.

Öreg utca: legősibb utcánk, a régi térképeken a Dunától a református templomig tart, ott egy hurkot ír le.

Pándzsó: török eredetre utaló név, pontos jelentését már nem tudjuk, de biztos, hogy sok kis ház, kis udvarral alkotta egészen a töltés lábánál az Öreg utcától északra.

Pétörvár: elnevezésének okát szintén nem lehet már felfedni, ám ugyanúgy helyezkedett el, mint a Pándzsó, csak az Öreg utcától délre.

Fokalja: a szálláskertek beépítésével alakult ki, összeköti az Öreg utcát a Derék úttal. Valamikor vízfolyás volt itt, ma is mélyen fekvő terület.

Pálmafás köz: az öregek azt beszélték, mikor az ecetfát még díszfaként hozták a faluba, azon a területen terjedt el a legjobban, erről kapta a nevét, hisz a falusi embernek ez pálmafa volt.

Hábi köz: Hábi kertek /Hábi család kertje/ felosztásával házhelyeket alakítottak ki. Viszonylag későn épült be teljesen. Az elején valóban csak köz szélességű, majd később kiszélesedő utcává vált.

Új utca: erről biztos ismeretünk van, hiszen 1863-ban leégett itt szinte minden ház egy tűzvészben, s helyükbe újakat építettek.

Dög utca: az Öreg utca folytatása a templom után, ki a Derék útra. Azon túl volt a falu dögkútja. Valószínű, hogy innen az elnevezés.

Tabán: sűrűn, zeg-zugosan elhelyezkedő kis házak, kicsi udvarokkal.

Csíkos köz: nem maradt fenn emlék az elnevezés okáról

Kecskeméti utca: vajon miért ezt a nevet használták? Földes utakon erre járhattak ki a faluból, ha Kecskemétre indultak?

Zsidó köz: laktak ott izraelita vallásúak is, de reformátusok szintúgy.

Mind a két Kőgyes vizenyős terület volt. A falu természetes vízelvezetői. Nagyrészt beépítették az 1970-80-as években. Benedek felé található Lapistó volt a másik vízlevezető. Régi térképeken valóságos tóként ábrázolják még, s a neve Lapos tó.  

Itt rendezték előző években a lovas és a fogathajtó versenyeket.

 

 

Paprikakrém készítése otthon

A kalocsai Paprikafesztivál apropóján

Jó néhány éve már, hogy ráakadtunk a csípős pritamin paprika magra. Termése nagyon ízletes, kellemesen csípős, nyersen és ételekben fogyasztva is nagyon szeretjük.

Szoktam eltenni a hűtőládába felszeletelve, volt, hogy ledarálva, sóval tartósítva üvegekbe raktam. Az egyik helyigényes, a másiknál a só beszámítása főzésnél problémás, bár mindkettő igazán jó megoldás.

 

Egyik évben annyi termett, nem tudtunk vele mit kezdeni. Ám ma is úgy vagyunk, hogy amivel dolgoztunk, azt, ha elajándékozni, eladni nem tudjuk, ki nem dobjuk!

Ekkor jött az ötletem: lekvárt főzök belőle! 

Az idén ugyanígy jártunk. Jó lett a termés! Volt egyszerre 30 kg paprika is. Már háromszor leszedtem a tövekről. Így már ennyiszer álltam neki a munkának. 

 

Mivel írásaim most úgy is a régi paprikatermesztésről, feldolgozásról szóltak, úgy gondoltam, illik ide a Kalocsai Paprikafesztivál hetében egy mai paprikafajta házi feldolgozása is.

 

Megmostuk a paprikát, majd gumikesztyűt vettem fel. Nagyon fontos, mert ha ezt nem tesszük, még másnap is ég a kezünk. 

A héjról levágtam az esetleges forradásos részeket, majd kimagoztam őket.

Ekkor következett a férjem, aki a legalább 100 éves 10-es húsdarálót szerelte fel, s az összes paprikát azon ledarálta.

Annyi lett, hogy a 16 literes nagy lábosomba nem fért, még kellett egy kisebb is. Feltettem a gáztűzhelyre és főztem, kavartam legalább négy órát.

Lédús növény, nagyon habzik az elején.

 

Ekkor még bátran kevergethetjük. De keverjük!

 

Később felvettem a sütőkesztyűmet, mert már "puttyant". Az illata isteni volt, a színe gyönyörű! A lábos is piros!

Amikor, mint a lekvárnál, már kezdett besűrűsödni, bizony egy pillanatra sem állhatott meg a kevergetés! Lassan a felére főtt a paprika.

 

No, most jön a 21. század vívmánya, a botmixer!  A tűzről lehúzva krémesítettem, amennyire csak lehetett!

 

 

Közben elmostam, lecsöpögtettem az üvegeket, tetőket. De befőzési fóliával, gumigyűrűvel is dolgozhatunk, ha kevesebbet készítünk. Kis üvegekbe szoktam merni a tűzre visszahúzott krémet, nehogy felbontás után elromoljon.

Amikor az üveget megtöltöttem, lezártam, azonnal fejre fordítva tettem az asztalra pár percig. Ezután száraz dunsztba raktam őket, vagyis úgy bebagyulálva, hogy legalább 24 óráig ne hűljenek ki.

A nyár igazi paprika ízét, illatát, színét sikerült így üvegbe zárnom.

 

Az ételeket feldobja, gyönyörű pirosra színezi. Még vajas, zsíros kenyérre is kenjük! Isteni finom. Nincs benne semmi adalék! Aki eddig megkóstolta, mindenkinek nagyon ízlett házi paprika krémem.

 

Persze ne feledjük csípősségét!

 

Utólagos tanács: 

A lábost hypós vízben áztatva tüntethetjük el belőle a piros színt!

Paprikatermesztés és feldolgozás Uszódon III.

 

mai napig mi az őrölt paprika helyett törött paprikát mondunk. Ez a nyelvi fordulat a régi időből maradt fenn, amikor még famozsárban törték a paprikát.

Említettem már, hogy csak annyi füzért hagytak a parasztok a háznál, amennyi a családnak éven által kellett. A többit kereskedőknek adták.

Saját használatra egyszerre csak mindig 3 füzért szárítottak kenyérsütés után a kemencében. Amikor ez elfogyott ismét szárítottak.

A fonalról a csöveket letörték, nehogy a száraz csuta rontsa a színét, ízét. Ezután kezdték a mozsárban kis adagokban törni, szitálni, újra törni, szitálni.

Később volt a faluban néhány háznál küllő, amivel már könnyebben, hatékonyabban tudtak dolgozni.

Ez a szerkezet eredetileg olajos magvak törésére szolgált. Ám hasznosnak bizonyult a paprika törésénél is. A lábbal működtetett faszerkezet használatáért a gazdának "vámot" fizettek, azaz valamennyi törött paprikát

Belerakták a dobba a 3 füzért, egyet-kettőt rúgtak rajta. Ekkor ki lehetett venni a fonalat a rajta maradt száraz csutákkal együtt.

 

 

Addig folytatták a munkát, amíg a paprika porrá nem tört. 

 

Nem volt könnyű munka, ennek ellenére lányok, asszonyok is mentek "külüzni", ha az "embörök" valamiért nem értek rá.

Otthon azután a nagyon sűrű szitán egyszer átszitálták. Ami aláhullott, az sárgás por volt. Ezt nem használták fel  a konyhán, hiszen porból, piszokból, beletört szár részekből állt.

Félretették - nem kidobták! Honnét volt a tudásuk gyógyító erejéről! Ha a csirkék, sertések betegedtek, azok enni, innivalójába keverték. 

Ugyanígy felhasználták a fűzéskor félredobott, majd az ól padlásán szikkadt hibás termést is. Azt is megszárították, majd a mozsárban összetörték, az állatok gyógyítására használták.

Újból kezdték a szitálást. Másodszor már szép piros volt a por, de igazán széppé csak a harmadik szitálás után vált.

Leírtam az előzőekben, hogy mivel nagyon korán kezdték falunkban a paprikatermesztést, felénk majdnem minden étel piros volt. Én ma sem tudom még a tökfőzeléket sem fehéren elképzelni!

Nem használták a húslevesbe,/bár voltak, akik a tányérjukba egy késhegynyit mégis dobtak/ a spenót és sóskaszószba. Családja válogatta, ki milyen "pirosan főzött".

Már a régi időkben emberek gyógyítására is használták pl. gyomorfájás esetén.

Felénk nem igen főztek pálinkát. Azt Kiskőrösön, Kecelen kellett megvenni, vagy a kocsmából hozatni. No, nem is fogyasztottak belőle sokat! Ám akinek fájt a gyomra, annak kijárt! Egy kupicába belekevertek egy kiskanál paprikát, amit egy hajtásra kellett felhörpinteni. Persze, ha nem volt kéznél pálinka, megtette egy pohárka paprikás bor is. Állítólag mindig hatott!

Az idő előhaladtával egyre többet termeltek. Voltak, akik már törött paprikával piacoztak. Ám előfordult, hogy a kemencéből kipattant szikra egy éjszaka elvitte az évi termést, meg a már sokkal több fonál törésére alkalmas küllőt is.

Már említettem, hogy Dusnok, Fajsz, Bátya volt az egyik, Foktő, Uszód, Dunaszentbenedek a másik paprikatermelő vidék. 

Kutatásaim során érdekes cikkre bukkantam, ami bizonyítja, hogy nem volt felhőtlen a 20. század elején egyik vidék gazdáinak helyzete sem. De cselekedtek!