Ágyvitel

Fiatalemberek, menyecskék a lányos házhoz mentek lovaskocsikkal. Így köszönt be a vőfény:

Szerencsés jó napot kívánok maguknak!

Én küldöttje vagyok egy néhány asszonynak,

egy néhány legénynek, kik kinn várakoznak.

Önöktől biz azok engedelmet várnak.

Általam hát Önöket felkérik,

hogy bejöhetnek-e azt megkérdik.

A lányos apa, anya, násznagy fogadták őket.

Megint a vőfény emelkedett szólásra.

Tisztelt jó urak és jó asszonyságok, 

figyeljenek rám, mert Önökhöz szólok!

Tudják Önök, hogy mi messze földről jöttünk,

de vissza is kell mennünk, míg be nem sötétül.

Mert vőlegényünknek kell valamit vinni,

mivel megunt már subában hálni.

Kedvesének ágyát kívánja már látni.

Sublatját, dunyháját, párnáját, vánkusát,

és, hogy puha lenne, belevaló tollát.

Szíveskedjenek hát kezünkhöz adni,

és hogy mi az ára, ki fogjuk fizetni.

A lányos ház vőfénye emelkedett szólásra.

Tisztelt vőfény uram engedelmet kérek,

azon bútor készületekkel mi nem vagyunk készek.

Mostan küldtem el segítséget hívni,

csakugyan a fonók össze vannak híva,

tollukért a csibék rosta alá csukva.

Csak kis türelem kell, hogy elkészüljenek,

az árától pedig semmit se féljenek!

A hagyomány szerint ekkor megkínálták őket tejeskávéval és házi sós kiflivel. Az asztalnál ment a viccelődés, játék. Pl. egy menyecske alá tojást csempésztek, valamelyik legény kilopta, majd kikiabálta, hogy "megtojt!", de nem tudják, fias-e. Lassan kocsira pakolták a stafírungot. A fiús vőfény így szólt:

Elvégeztem mindent, most haza indulok.

Tegye szerencséssé a jó Isten utunk!

Hogy szerencsésen haza vihessük a menyasszony ágyát.

Adjon az Úristen víg jó éjszakát!

Elindultak a kocsikkal. De nem ám sietve! A lehető legnagyobb kerülővel, minden utcasarkon megállva, ahol már összeszaladtak az arra lakók. Nekik megállva mutogatták a párnákat, dunyhát. Ezt aztán meg lehetett beszélni, hogy milyen dudosak voltak, milyen selyem, csipke volt az ágyneműn, stb. 

Lassan megérkeztek a fiús házhoz. A vőfény ezzel a verssel köszönt be:

Adjon az Úristen szerencsés jó estét!

Hosszú utamról ím megérkezék!

Tessék vizsgálni, mily szép ágyat hoztam,

most már vőlegényünk szépeket álmodhat,

kedves mátkájával álmában sétálhat,

ölelhet, csókolhat, a többit nem is mondom,

mert ezekkel meg is bosszantom.

Hát a szép sublat, mit majd el felejtek,

pénz is lehet benne, hogyha belétettek.

No de a gazdája majd fog abba tenni,

de csak akkor, ha nem szeret sokat mulatni.

E szavakkal versem végére érek,

ha meg nem sérteném, egy pohár bort kérek!

Behordták a kocsikról a hozott holmikat, viccelődtek,pajzánkodtak, majd egy pohár bor után mindenki hazament.