A K. Nagy és Kocsis déd és ükszülőkről

A gyengébbet csak a vagyon mentette meg a vénlányságtól

                                                     A képen régi paraszti udvar látható. 

Apja, K.Nagy Lajos szegény család egyik fiú gyermeke folt. Amikor nősülésre került a sor, elvetették vele dédanyámat, Kocsis Máriát, mivel azoknak több földjük volt.

Kocsis Mária kissé gyengébb képességekkel rendelkezett, mint az átlag, ezért is egyeztek bele a "rangon aluli" nászba a szülei. Ő is menyecskének ment, de az anyóssal nem tudott kijönni. Pedig olyan tésztát nyújtottam, hogy csak úgy pöndörödött! - mondta sokkal később.

A férj nem bírta a két asszony közötti állandó viszályt, ezért felmentek Pestre. A BESZKÁRT- nál dolgoztak. Ez a tömegközlekedést jelenthette akkor, mert dédanyám villamosokat takarított. Hogy mi volt a dolga a férjnek, azt már nem tudtam meg.

Megszületett a lányuk, K.Nagy Julianna, nagyanyám, s akkor ükanyám Benedek Ráchel felment értük a fővárosba, s haza hozta őket. Igen ám, de közben meghalt K. Nagy Lajos az I. világháborúban!

A K. Nagy nagyszülők, K. Nagy Károly és Vitéz Zsuzsanna, ükszüleim, úgy gondolták, a kislányt nem hagyják dédanyámnál. Elvették tőle, s ők nevelték fel. Valamennyi földjük volt, de a lánnyal nem kapták meg a földet, hisz ez nem hivatalos gyámság volt!

Ezért nagyanyámnak 14 évesen kőművesek mellé kellett elmennie dolgozni, hogy teljen ruhára is. Erős lány volt. Bírta a nehéz munkát. Maltert, téglát hordott. Az időben épült a régi orvosi rendelő, a Községháza, stb. Az anyja ellen nevelték nagyszülei, aminek az lett a vége, hogy soha nem is tudott neki megbocsátani, nem tudta szeretni.

Anyját, Kocsis Máriát, hogy ne akadozzon otthon, s ne legyen egy éhes szájjal több, hozzáadták Tóth Józsefhez. Gyerekük nem született. A mai Rákóczi utca 12-ben éltek 1954-ig, amikor a férj meghalt.

Ettől kezdve nagyanyám gyermekkora ellenére teljesítette kötelességét, s magukhoz vette dédanyámat.

A házba édesanyámék költöztek. Én is odaszülettem.

 

Kommentek
  1. Én